Lassan az �llom�sra �r�nk. Nem akarom, hogy oda�rj�nk. Alig tudom vonszolni magam. Minden l�p�ssel egy �vet vesztek az �letemb�l, eml�k morzs�k ezrei futnak v�gig bennem egy perc alatt. A k�z�s �let�nk. M�r a v�g�ny mellett voltunk, m�g el�re kell s�t�lni. �rzem, hogy szinte nem mozdulnak a v�gtagjaim, v�g�l azon kaptam magam, t�nyleg meg�lltam.

-T�l nehezek a csomagok? Akkor visszaveszem, hagyd - k�rdezte akadozva.

- Nem, nem a csomagok, a sz�vem.

Visszavette a csomagokat, de nem tudott mit mondani. L�ttam, hogy k�nnyes a szeme. K�t �ve l�ttam utolj�ra s�rni... Tov�bb indultunk. El�rkezt�nk az ajt�hoz. V�ge.

-Hogyan kell elb�cs�zni?

- Azt hiszem az a legjobb, ha nem mondunk semmit. Amikor ezt kimondtam m�r s�rtam.

- Tal�n ezzel a hallgat�ssal lehet elmondani. A vonat k�zbe s�polt, a mi bens�s�ges cs�nd�nkbe. Mindketten megremegt�nk. Egyet l�pett a l�pcs� fel�. Erre gyorsan meg�leltem.

- Biztos, hogy elm�sz?

- Elmegyek – mondta, de �n tudom, hogy m�g most is esz�be jutott, hogy maradjon.

- Nem vagyok k�pes azt mondani, hogy ez a helyes �t, el�g ha te tudod. Megcs�kolt. Tal�n hosszabban, mint mikor �let�nkben el�sz�r tette, de m�gis t�l r�vid volt a pillanat. A vonat megint s�polt, ez m�r az indul�st jelezte.

- F�lek...

- �n is- sz�lt, v�rt egy kicsit, majd lassan elindult, de �n megint meg�leltem. Azt hittem nem tudom t�bbet elengedni. Nem eml�kszem, hogy, de a vonat elindult. � is s�rt, sok�ig n�zett az ablakb�l, majd elt�nt. �r�kre...ezt mindketten tudtuk. Azt hiszem nem tudom felfogni azt a sz�t, hogy �r�kre, vagy tal�n t�lzottan is... M�g mindig l�tom a vonatot elt�nni. itt maradtam egyed�l. Itt, a teljesen �res �llom�son a f�l sz�vemmel, �s az � f�l sz�v�vel. Itt szokt�k meg�ll�tani a filmeket... V�ge. Az eml�keink ezrei esnek a f�ldre, mint morzs�k, de es�cseppekk�nt koppannak, �s

�gy �llnak bele a talpamba, mintha szil�nkok lenn�nek...