Hidegen ül a korláton,
Zsebében a tavasszal.
Gurul, gurul tovább,
Megannyi vígasszal.
Lehull, és eltűnik,
De te mosolyogsz.
S az ingó föld elindul velem,
Gályarabként ülve álmaimban
Múltból faragott jövő-képzelet,
Ringatom az orkánt karjaimban.
Kihűlt világ (részlet)
... Kihűlt világ ez, senki földje!S mint tetejébe hajitottócskavasak, holtan merednekreményeink, a csillagok.
/Pilinszky/