Friedrich Nietzsche

ZARATHUSTRA BESZ�DEI^*





A H�ROM �TV�LTOZ�SR�L

A szellem h�rom �tv�ltoz�s�t besz�lem el n�ktek: mik�nt lesz a szellemb�l teve, �s a tev�b�l oroszl�n, �s mik�nt lesz az oroszl�n gyermekk� v�g�l.
   Sok van, ami a szellemnek s�lyos, ami s�lyos az er�s, teherb�r� szellemnek, melyben tisztelet lakozik: arra v�gyik az � ereje, ami s�lyos �s a legs�lyosabb.
   S�ly? Mi az? k�rdi a teherb�r� szellem, �s let�rdel, ak�r a teve, hogy j�l megrakodj�k.
   A legnagyobb s�ly? Mi az, ti h�s�k? k�rdi a teherb�r� szellem - m�r h�tamra is veszem, hogy �rvendjek er�mnek.
   Ugyan nem ez-e a legs�lyosabb: megal�zkodni, hogy f�jdalmat okozzunk �nn�n fennh�j�z�sunknak? Kig�nyolni b�lcsess�g�nket, hogy fennen ragyoghasson balgas�gunk?
   Vagy tal�n ez: odahagyni minden dolgainkat, mid�n gy�zelmi �nnepet �lnek? Magas hegyekre m�szni, hogy megk�s�rts�k a k�s�rt�t?
   Vagy tal�n ez: a megismer�s makkj�n �s f�v�n �lni csak, hogy lelk�nk �hezze az igazs�got?
   Vagy tal�n ez: betegen is hazak�ldeni a vigasztal�kat, �s s�ketek bar�tj�ul szeg�dni, akik nem hallj�k meg soha, hogy mit akarsz?
   Vagy tal�n ez: piszkos v�zbe mer�lni, ha az igazs�g vize az, �s nem utas�tani el sem a hideg b�k�kat, sem a forr� varangyokat?
   Vagy tal�n ez: szeretni, akik megvetnek benn�nket, �s kezet ny�jtani a k�s�rtetnek, aki riogatni j�tt?
   A teherb�r� szellem mag�ra veszi mind ezt a s�lyt: ak�r a teve, mikor megrakodva nekiv�g a sivatagnak, sivatag�nak �pp�gy v�g neki � is.
   �mde a legkietlenebb sivatagban megt�rt�nik a m�sodik �tv�ltoz�s: oroszl�n lesz a szellemb�l ott, �s szabads�got rabol mag�nak, hogy � legyen ura �nn�n sivatag�nak.
   Utols� ur�t keresi ott: neki akar ellens�ge lenni, neki �s utols� isten�nek, gy�zelmet akar a hatalmas s�rk�nnyal k�zdve.
   Ugyan ki az a hatalmas s�rk�ny, aki a szellemnek t�bb� nem �r �s nem isten? A hatalmas s�rk�ny neve: "K�telmed". Az oroszl�n szelleme azonban �gy sz�l: "Akarom".
   �tj�ban hever a "K�telmed", az aranyban csillog� pikkelyes �llat, �s minden pikkely�n ott csillog aranyl�n: "K�telmed!"
   Ezred�ves �rt�kek csillognak minden pikkely�n, �s �gy sz�l minden s�rk�nyok leghatalmasabbika: "Minden dolgok �rt�ke - �nrajtam csillog."
   "Minden �rt�k megteremtetett imm�r, �s minden teremtett �rt�k - �n vagyok. Bizony mondom, nincs t�bb� »Akarom«!" �gy sz�l a s�rk�ny.
   Testv�reim, mi v�gre kell h�t, hogy oroszl�nn� v�ltozz�k a szellem? M�rt nem el�g a teherhord� �llat, mely csupa lemond�s �s tisztelet?
   �j �rt�keket teremteni - erre m�g az oroszl�n sem k�pes: de megteremteni az �j teremt�s szabads�g�t - erre j� az oroszl�n hatalma.
   Hogy szabads�got teremtsen, �s szent nemet mondjon a k�teless�gre: erre kell, testv�reim, az oroszl�n.
   �j �rt�kek jog�t birtokba venni - a legiszony�bb elbirtokl�s ez a teherb�r� �s tiszteletteljes szellem sz�m�ra. Bizony mondom n�ktek, bitorl�snak tartja azt, �s ragadoz� �llatok cselekedet�nek.
   "K�telmed": egykoron nem volt, mit szentebb�l szeretett volna n�la, most pedig �r�letre �s �nk�nyre lel imm�r a legszentebb szents�gben is, hogy szabads�got raboljon mag�nak szeretet�t�l: ez a rabl�s bizony oroszl�nt k�v�n.
   De mondj�tok csak, testv�reim, mire k�pes m�g a gyermek, amire az oroszl�n sem k�pes? Mi v�gre kell a ragadoz� oroszl�nnak m�g gyermekk� is lennie?
   �rtatlans�g a gyermek �s feled�s, �jrakezd�s, j�t�k, �nmag�b�l kip�rd�l� ker�k, els� mozdulat, szent igenl�s.
   Bizony mondom, testv�reim, a teremt�s j�t�k�hoz kell a szent igenl�s: saj�t akarat�t akarja h�t a szellem, saj�t vil�g�t nyeri el a vil�ga-vesztett.
   A szellem h�rom �tv�ltoz�s�t besz�ltem el n�ktek: mik�nt lett a szellemb�l teve, �s a tev�b�l oroszl�n, �s mik�nt lett az oroszl�n gyermekk� v�g�l. -
   �gy sz�lott Zarathustra. �s abban a v�rosban id�z�tt akkoron, amelynek neve: tarka teh�n.


AZ ER�NY KATEDR�IR�L

Egy b�lcset dics�rtek Zarathustra sz�ne el�tt, akir�l h�re j�rt, hogy j�l besz�l az alv�sr�l meg az er�nyr�l: nagy tiszteletnek �s megbecs�l�snek �rvend ez�rt, �s az ifj�s�g ott tolong katedr�ja k�r�l. Zarathustra is elment h�t hozz�, �s az ifj�s�ggal egy�tt maga is ott tolongott katedr�j�n�l. A b�lcs pedig �gy sz�lott:
   Tisztelj�tek az alv�st, �s ne legyetek v�le szem�rmetlenek! Ez az els�! �s t�rjetek ki �tj�b�l mindazoknak, akik rossz alv�k, �s fennen virrasztanak �jjel!
   L�m, az alv�ssal m�g a tolvaj sem szem�rmetlenkedik: mindig csendesen lopakodik �ltal az �jen. �mde gyal�zatos az �jjeli�r, mert gyal�zatosan harsogtatja k�rtj�t.
   Nem kis m�v�szet az alv�s: eg�sz �ll� nap fennen kell virrasztani �rte.
   T�zszer ker�lj naponta �nmagad f�l�be, hogy elf�radj eg�szen, mert az a l�lek m�konya.
   T�zszer engeszteld ki �nmagad: mert keser�s�g a f�l�lkereked�s, de j�l csak a kiengesztelt alhatik.
   T�z igazs�gra lelj napra nap; m�sk�l�nben igazs�g ut�n kutatsz m�g �jjel is, �s lelked �hen marad.
   T�zszer nevess naponta, hogy der�s legy�l: m�sk�l�nben h�borogni fog �jjel a gyomrod, minden b�skomors�gok atyja.
   Csak kevesek tudj�k: de legyen meg benned minden er�ny, hogy j� alv�sod ess�k. Hamis tan�s�got tenn�k-e vajon? H�zass�gt�r�sre vetemedn�k-e?
   Megk�v�nn�m-e felebar�tom asszony�t? A j� alv�ssal hogyan is f�rhetne �ssze mindez?
   �m m�g hogyha meg is volna benned minden er�ny, tudnod kell azt az egyet: id�ben zavard el aludni az er�nyeket is.
   Nehogy a v�g�n m�g �sszevesszenek, ezek a j�t�t v�szoncsel�dek! M�gpedig rajtad, te boldogtalan!
   Tarts b�kess�get isteneddel �s szomsz�daiddal: �gy akarja a j� alv�s. �s tarts b�kess�get szomsz�dod �rd�g�vel is! M�sk�l�nben n�lad fog k�s�rteni �jszaka.
   Tisztelet �s engedelmess�g a fens�bbs�gnek; ha kell, a g�rbe fens�bbs�gnek is! �gy akarja a j� alv�s. Ki tehet r�la, hogy a hatalom sz�vesen j�rk�l g�rbe utakon?
   Mindig is az lesz legjobb p�sztorom, akivel a legz�ldebb legel�re lel megannyi juh: j�l kij�n ezzel, hogy - aludni j�.
   Dics�s�gre nem �h�tozom, �s nem �h�tozom t�ls�gos kincsekre sem: m�g begyulladna az ep�m. De j� n�v �s n�mi kincsecske h�j�n nem eshetik j� alv�s.
   A kis t�rsas�gnak jobban �r�l�k, mint a gonosznak: de gondom van r�, hogy idej�ben j�jj�n �s menjen. J�l kij�n ezzel a j� alv�s.
   Szeretem a lelki szeg�nyeket is: el�seg�tik alv�somat. Mert boldogok azok, kiv�ltk�pp, ha soha ellent nem mondasz nekik.
   �gy t�lti napj�t az er�nyes. Ha pedig lesz�ll az �j, a vil�g�rt sem h�vom az alv�st! Mert az alv�s, minden er�nyek ura, nem szenvedheti, ha h�vj�k!
   V�giggondolom ink�bb, mit tettem �s mi mindent gondoltam aznap. Visszak�r�dzve megk�rdem magam, ak�r a t�relmes teh�n: fel�lkerekedt�l-e t�zszer �nmagadon? L�m, miben is?
   �s mi volt az a t�z megengesztel�d�s, t�z igazs�g, t�z nevet�s, amikben �r�m�t lelte a sz�vem?
   Mik�zben em�gy t�n�d�m, �s negyven gondolat ringat, egyszerre csak meglep az alv�s, az er�nyek h�vatlan ura.
   Meg�rinti szemh�jamat az alv�s: legott elnehez�l. Meg�rinti ajkamat az alv�s: m�ris t�tva marad.
   Bizony mondom n�ktek, macskatalpakon oson be hozz�m a tolvajok legkedvesebbike, hogy ellopja gondolataimat: ak�r e katedra, oly ostob�n �llok olyankor.
   De sok� �llnom sem lehet: m�r fekszem is. -
   Mid�n Zarathustra v�gighallgatta a b�lcs szavait, nevet�sre fakadt sz�v�ben: mert vil�goss�g t�madt benne. �s �gy sz�lott � a sz�v�hez:
   Bolond bizony ez a b�lcs az � negyven gondolat�val egy�tt: �mde �gy hiszem, az alv�shoz igen csak �rt.
   Boldog mind, aki csak a k�zel�ben �lhet! Mert rag�lyos az ilyen alv�s, rag�lyos ak�r vastag falakon kereszt�l is.
   Var�zslatos bizony m�g a katedr�ja is. Nem hi�ba sereglett h�t az ifj�s�g az er�ny pr�dik�tora k�r�.
   B�lcsess�ge ennyi: virrassz, hogy j�l aludj. �s bizony mondom, ha �rtelmetlen volna az �let, �s �rtelmetlens�gre kellene fanyalodnom, sz�momra is ez az �rtelmetlens�g volna legink�bb v�laszt�sra m�lt�.
   J�l �rtem imm�r, mit kerestek egykor mindenek f�l�tt az er�ny tan�t�iban. J� alv�st kerestek bizony, �s hozz� m�konyos er�nyeket!
   �lom n�lk�li alv�s: ebben l�tott csak b�lcsess�get a katedr�k megannyi dics-�vezte b�lcse; az �let k�l�nb �rtelm�r�l fogalmuk se volt.
   Ma is akadnak m�g n�h�nyan, ilyen er�ny-pr�dik�torok, �s nem is mind ilyen �szint�k: de az idej�k imm�r lej�rt. �s nem �llhatnak imm�r sok�ig: m�r fekszenek is.
   Boldogok az ilyen �lomittasok: mert egykett�re elszender�lnek. -
�gy sz�lott Zarathustra.


A M�S-VIL�GOL�KR�L

Egykoron Zarathustr�t is az emberen t�lra vetette t�bolya, mik�nt az �sszes m�s-vil�gol�t. Valamely szenved� �s k�nok k�zt verg�d� isten m�v�nek t�nt n�kem akkor a vil�g.
   �lomnak l�ttam akkor �s valamely isten k�ltem�ny�nek v�ltem a vil�got; sz�nes f�stfellegk�nt valaki isten-m�d b�k�tlennek szeme el�tt.
   J� �s gonosz, gy�ny�r �s szenved�s, �n �s Te - sz�nes f�stfellegnek l�tszott mindez a teremt� szemek el�tt. A teremt� el akart tekinteni mag�t�l - megteremtette h�t a vil�got.
   R�szeg gy�ny�rt ad az a szenved�nek, ha eltekinthet szenved�seit�l, �s elvesz�theti magamag�t. R�szeg gy�ny�rnek �s �nveszejt�snek t�nt sz�momra egykoron a vil�g.
   Ez az �r�kk� t�k�letlen vil�g, lenyomata egy �r�k ellentmond�snak, de t�k�letlen m�g lenyomatnak is - t�k�letlen teremt�j�nek r�szeg gy�ny�re - ilyen sz�nben t�nt fel n�kem egykoron a vil�g.
   �gy vetettem egykoron magam is az emberen t�lra t�bolyomat, mik�nt az �sszes m�s-vil�gol�. Az emberen t�lra val�ban?
   �, testv�reim, akit teremtettem, az az isten, emberi m� �s emberi agyr�m volt csup�n, mint mind az istenek!
   Ember volt, de embernek �s �nnek szeg�nyes t�red�ke csak: saj�t parazsam hamvaib�l �letre t�madt k�s�rtet, �s bizony mondom n�ktek! Nem a t�lvil�g hozta el�m!
   Mi t�rt�nt, testv�reim? Fel�lkerekedtem �nmagamon, fel�lkerekedtem magamban a szenved�n, saj�t hamvaimat vittem f�l a hegyre, hogy l�ngom f�nyesebb legyen. �s �me! A k�s�rtet elt�vozott t�lem akkor!
   Szenved�s �s k�n volna n�kem imm�r, hogy gy�gyul�somban ilyen k�s�rtetekben higgyek: szenved�s volna imm�r �s megal�ztat�s. �gy h�t a m�s-vil�gol�khoz int�zem szavam.
   Szenved�s �s tehetetlens�g volt csup�n - ez teremtette az �sszes m�s-vil�got; �s a boldogs�g ama r�pke �r�lete, melyet csak a szenved�s legm�lye ismer.
   F�radts�g, mely egyetlen ugr�ssal akar a v�gs�kig hatolni, egyetlen hal�lugr�ssal; szeg�nyes, tudatlan f�radts�g, mely nem akar m�r akarni sem: ez teremtett minden istent �s minden m�s- vil�got.
   Higgyetek n�kem, testv�reim! A test volt az, melyet k�ts�gbe ejtett a test - az tapogatta az elborult szellem ujjaival a v�gs� falakat.
   Higgyetek n�kem, testv�reim! A test volt az, melyet k�ts�gbe ejtett a f�ld - az hallotta meg a neki korg� l�t-gyomort.
   �s fejjel akarta �tt�rni a v�gs� falakat, hogy ne csup�n fej�t dughassa �t - oda, a "t�lvil�gba".
   Csakhogy a "t�lvil�g" j�l elrejtetett az ember el�l; j�l elrejtetett el�le az az ember h�j�n val�, embertelen vil�g, mely �gi semmis�g csup�n; az emberhez pedig nem sz�l korogva semmif�le l�t- gyomor, hacsak nem ember gyan�nt.
   Bizony mondom n�ktek, bajos volna bebizony�tani b�rmi l�tez�st, �s bajos volna sz�ra b�rni is. Mondj�tok, testv�reim, vajon nem az bizony�tott-e m�g legink�bb, ami a legcsod�sabb minden dolgok k�z�tt?
   Igen, ez az �n �s ellentmond�sa �s t�velyg�se ennek az �nnek - m�g ez mondja ki a legsz�kimond�bban �nn�n l�t�r�l szav�t; ez a teremt�, akar�, �rt�kel� �n, mely a dolgok �rt�ke �s m�rt�ke egyben.
   �s ez a legsz�kimond�bb l�tez�s, ez az �n - a testr�l sz�l, �s a testet akarja m�g akkor is, mid�n ihlet �s rajong�s sz�llja meg, �s �gy verg�dik t�r�tt sz�rnyaival.
   Mind sz�kimond�bban tanul meg sz�lni ez az �n: �s min�l tanul�konyabb, ann�l jobb �s dics�bb szavakkal illeti majd a testet �s a f�ldet.
   �jfajta b�szkes�gre tan�tott engem �nem, magam ezt tan�tom imm�r az embereknek: mennyei dolgok homokj�ba ne dugj�k t�bb� fej�ket, hanem felvetett f�vel j�rjanak, felvetett f�ldi f�vel, mely �rtelmet teremt a f�ldnek!
   �jfajta akaratot tan�tok imm�r az embereknek: akarj�k azt az utat, melyet vakon j�rt be az ember, mondjanak igent re�, �s nagybeteg haldokl�k m�dj�ra t�bb� lopva el ne hagyj�k!
   Nagybeteg haldokl�k voltak bizony, a test �s a f�ld megvet�i, akik feltal�lt�k a mennyb�lis�get �s a megv�lt� v�rcseppeket: de a testt�l �s a f�ldt�l orozt�k m�g ezt a s�t�t �s �des m�rget is!
   Menekv�st kerestek nyomorukb�l, de t�vol voltak t�l�k a csillagok. Fels�hajtottak teh�t: "B�rcsak voln�nak mennyb�li utak, hogy �tfondorkodhassunk egy m�sik, boldogabb l�tbe!" - �gy eszelt�k ki a maguk fondorlat�t �s kortynyi v�riv�szat�t!
   Bolonds�gukban azt gondolt�k ezek a h�l�datlanok, hogy megszabadultak imm�r test�kt�l �s e f�ldt�l. De ugyan kinek k�sz�nhett�k szabadul�suk g�rcs�t �s j�t�tem�nyeit? Test�knek �s e f�ldnek.
   Eln�z� Zarathustra a betegekkel. Bizony mondom, nem r�ja fel n�kik h�l�datlans�gukat, �s nem h�borog csek�lyke vigaszukon. Csak gy�gyuljanak fel, hogy �nmaguk f�l�be jutv�n magasabb rend� testet teremthessenek maguknak!
   Nem h�borog Zarathustra a l�badoz�n sem, ki gyeng�den tekintget t�bolya ut�n, �s �jf�lt�jt ott fondorkodik Istene s�rja k�r�l: m�gis betegs�get �s beteg testet l�tok m�g k�nnycseppj�ben is.
   Mindig is sok beteges n�ps�g akadt azok k�z�tt, kik k�ltenek �s istenekre v�gynak; gy�l�lk�dve n�zik a megismer�s ember�t, �s nincs el�tt�k gy�l�letesebb, mint az er�nyek legifjabbika, kinek neve: Sz�kimond�s.
   Mindig h�trafel� tekingetnek, s�t�t id�kbe: akkoriban persze m�s volt a t�boly �s megint m�s a hit; az �mokfut� �sz volt Istenhez hasonlatos, �s b�n volt a k�telked�s.
   �mde j�l ismerem �n ezeket az Istenhez hasonlatosakat: azt akarj�k, hogy benn�k higgyenek, �s b�n legyen a k�telked�s. �s j�l tudom azt is, miben hisznek legink�bb �k maguk.
   Bizony mondom, nem m�s-vil�gokban �s nem megv�lt� v�rcseppekben: hanem a testben hisznek legjobban �k maguk is, a maguk mag�ban-val�ja pedig nem m�s nekik, mint a test�k maga.
   De m�g az is beteges dolog az � sz�n�k el�tt: sz�vesen kib�jn�nak h�t a b�r�kb�l. Ez�rt hallgatj�k a hal�l pr�dik�torait, �s hirdetnek maguk is m�s-vil�gokat.
   K�rlek, testv�reim, hallgassatok ink�bb az eg�szs�ges test szav�ra: besz�desebb �s tiszt�bb hangon sz�l hozz�tok az.
   Sz�kimond�bban besz�l �s tiszt�bban az eg�szs�ges test a maga t�k�letess�g�ben �s szab�lyoss�g�ban: �s a f�ld �rtelm�r�l besz�l.
�gy sz�lott Zarathustra.


A TEST BECSM�RL�IR�L

A test becsm�rl�inek azt mondom: Ne tanuljanak �s ne tan�tsanak, hanem mondjanak b�cs�t a test�knek - �s m�ris n�muljanak el.
   "Test vagyok �s l�lek" - �gy sz�l a gyermek. �s vajon mi�rt ne sz�lhatn�nk �gy, mint a gyermekek?
   De azt mondja, aki mag�ra �bredt �s imm�r tudva tud: test vagyok eg�szen, semmi m�s; a l�lek sz� pedig azt mondja csup�n: valami testi.
   Hatalmas �sz a test, egy �rz�k� sokas�g, egy h�bor� �s egy b�ke, egy p�sztor �s egy ny�j.
   Tested szersz�ma csek�lyke eszed is, testv�rem, amelyet �gy nevezel: "szellem"; hatalmas eszed apr�cska szersz�ma avagy j�t�kszere.
   Azt mondod: "�n" - �s b�szke vagy szavadra. M�gis nagyobb, amiben hinni nem akarsz - a tested a maga hatalmas esz�vel: � nem mondja, hanem cselekszi az �nt.
   Amit az �rz�k meg�rez, amit megismer a szellem, sohasem �nn�nmag�ban �r v�get. A szellem �s az �rz�k m�gis elhitetn� v�led, hogy maga volna minden dolgok v�ge: ilyen h�vs�gosak.
   Szersz�m avagy j�t�kszer az �rz�k �s a szellem: m�g�tt�k ott rejtezik m�g az �nmaga. Az �nmaga f�rk�sz az �rz�kek szem�vel, �s � f�lel a szellem f�l�vel is.
   Mindig f�lel �s f�rk�sz az �nmaga: hasonl�t, legy�r, h�d�t �s rombol egyre. Uralkodik, �s ura m�g az �nnek is.
   Hatalmas parancsol�, ismeretlen b�lcs �ll, testv�rem, gondolataid �s �rz�seid m�g�tt - �t nevezik �gy: �nmaga. Testedben lakozik, � maga a tested.
   Testedben t�bb az �sz, mint legjava b�lcsess�geidben. Csak azt nem tudni, testednek mi sz�ks�ge van �ppen b�lcsess�ged legjav�ra.
   Az �nmaga kikacagja �ned b�szke bakugr�sait. "Mi is n�kem a gondolat mind ilyes ugr�sa, r�pte?" morfond�rozik. "Ker�l��t, mely v�g�l m�gis c�lomhoz vezet. Zabl�ja vagyok az �nnek, �n oltom bel� titkon fogalmait."
   �gy sz�l az �nmaga az �nhez: "itt a f�jdalom - �rezd!" Az �n pedig szenved, �s azon t�pel�dik, mik�nt szabadulhatna a szenved�st�l - �s �pp ez�rt kell gondolkodnia.
   �gy sz�l az �nmaga az �nhez: "itt a gy�ny�r - �rezd!" Az �n pedig �r�l, �s azon t�pel�dik, mik�nt �r�lhetne ekk�pp m�skor is - �s �pp ez�rt kell gondolkodnia.
   Azt mondom a test becsm�rl�inek: Becsm�rl�s�k nem m�s, mint megbecs�l�s. Mert mi is teremtette vajon a megbecs�l�st �s a megvet�st, az �rt�ket �s az akaratot?
   A teremt� �nmaga teremtett mag�nak becsm�rl�st �s megbecs�l�st, f�jdalmat �s gy�ny�rt. A teremt� test teremtett mag�nak szellemet, hogy keze legyen akarat�nak.
   Ti, akik a test becsm�rl�i vagytok, az �nmag�t, tenmagatok�t szolg�lj�tok bizony m�g balgas�gtokban �s becsm�rl�seitekben is. Azt mondom n�ktek: maga az �nmaga, tenmagatok� akar halni bennetek, �s � fordul el bennetek az �lett�l.
   Mert nem k�pes t�bb� beteljes�teni leghatalmasabb akarat�t - hogy teremtve �nmaga f�l�be n�j�n. Pedig legf�bb akarata �s legh�bb v�gya ez.
   De most m�r k�s� - ez�rt akar al�bukni az �nmaga, tenmagatok�, ti becsm�rl�i a testnek.
   Az �nmaga akar al�bukni, tenmagatok�, ez�rt lettetek becsm�rl�i a testnek! Mert m�r k�ptelenek vagytok r�, hogy teremt�stek �nmagatok f�l�be n�j�n.
   Ez�rt vonta mag�ra haragotokat az �let �s a f�ld. Becsm�rl� sand�t�sotok az �ntudatlan irigys�g t�kre.
   Utatok nem az �n utam, ti becsm�rl�i a testnek! El�ttem nem ti vagytok a h�d az embert f�l�lm�l� ember fel�! -
�gy sz�lott Zarathustra.


AZ �RVENDEZ�SEKR�L �S A SZENVED�LYEKR�L

Testv�rem, ha van egy er�nyed, �s az a tied, bizony mondom, nem osztozol rajta senkivel.
   J�llehet nev�n nevezve bec�zgetni akarod; f�l�t cib�lva j�tszadozni akarsz v�le.
   �s l�m! Nev�t megosztottad a sokas�ggal, sokas�g �s csorda lett�l h�t magad is er�nyeddel egy�tt!
   Jobb lett volna pedig �gy sz�lanod: "Kimondhatatlan �s n�vtelen az �n lelkem k�nja �s �dess�ge; kimondhatatlan �s n�vtelen az is, amire bens�m �he v�gyik."
   A nevek bizalmaskod�sa f�l ne �rje er�nyedet: ha pedig m�gis besz�lned kell r�la, ne sz�gyelld az akadoz� nyelvet.
   �gy besz�lj akadozva: "Ez az �n j�m, ezt szeretem, �gy tetszik nekem, csakis �gy akarom �n a j�t.
   Nem valamely Isten t�rv�nyek�nt akarom, �s nem is emberi �nk�ny vagy sz�ks�g gyan�nt: nem kell, hogy utat mutasson nekem holmi f�ld�nt�li f�ldek �s paradicsomok fel�.
   Csakis a f�ldi er�nyt szeretem: kev�s benne az okoss�g, �s a k�zkelet� eszess�gb�l van benne a legkevesebb.
   Ez a mad�r azonban n�lam rakott f�szket: ez�rt szeretem �s �vom �t, - n�lam fogja kik�lteni arany toj�sait."
   Botladoz� nyelved �gy dics�rje er�nyedet.
   Valaha szenved�lyeid voltak, �s gonosznak mondtad �ket. Imm�r er�nyeid vannak csup�n: szenved�lyeidb�l sz�kkentek sz�rba �k.
   Legmagasabb c�lodat oltottad szenved�lyeid sz�v�be: �gy hajtottak ki er�nyeid �s �rvendez�seid.
   �s m�g hogyha a hirtelen haragv�k avagy a gy�ny�rv�gy�k avagy a hitekben d�h�ng�k avagy a bossz��ll�k k�z�l val� voln�l is:
   V�g�l minden szenved�lyedb�l er�ny lett, �s angyall� v�lt minden �rd�g�d.
   Egykoron veszett kuty�kat tartott�l pinc�dben: de v�g�l kedves hang� �nekesmadarakk� lettek.
   Imm�r gy�gy�rt f�zt�l magadnak m�rgeidb�l; megfejted borong�sod tehen�t - most t�gy�nek �des tej�t iszod teh�t.
   Ezut�n pedig semmif�le gonosz nem fakad bel�led imm�r, hacsak az nem, ami er�nyeid harc�b�l fakad.
   Testv�rem, a szerencs�snek egy er�nye van csup�n, �s nem t�bb: �gy k�nnyebb lesz �tkelned a h�don.
   Sok er�nyt birtokolni kit�ntet�s, �m neh�z sors is egyben; �s h�ny er�nyes elbujdokolt m�r a pusztas�gba, �s v�get vetett �let�nek, mert belef�radt abba, hogy csatat�r legyen er�nyeinek sz�ntelen csat�ihoz.
   Testv�rem, gonosz dolog-e vajon a harc �s a h�bor�? Csakhogy ez a gonosz sz�ks�gszer�, sz�ks�gszer�en t�mad az irigys�gb�l, a bizalmatlans�gb�l �s az acsarkod�sb�l er�nyeid k�z�tt.
   L�sd, mik�nt v�gyik minden egyes er�nyed a legnagyobbra: eg�sz szellemedet akarja mag�nak mindegyik, hogy az � h�rviv�je legyen, teljes er�det akarja mag�nak harag, gy�l�let �s szeretet k�zepette.
   Minden egyes er�ny f�lt�keny a m�sikra, m�rpedig a f�lt�kenys�g iszony� dolog. A f�lt�kenys�g t�nkre teheti er�nyeidet is.
   Akit a f�lt�kenys�g l�ngja em�szt, olyan, ak�r a skorpi�: v�g�l �nmaga ellen ford�tja m�rgezett full�nkj�t.
   �, testv�rem, l�tt�l-e m�r �nmaga ellen acsarkod�, saj�t mag�ba mardos� er�nyt?
   Az ember olyasvalami, aminek f�l�be kell kerekedni: ez�rt szeresd h�t er�nyeidet - mert �k hozz�k buk�sod egykoron. -
�gy sz�lott Zarathustra.


A S�PADT V�TKESR�L

Nem akartok �lni, ti b�r�k �s �ldoz�k, m�g fejet nem hajtott az �llat? �me, a s�padt v�tkes fejet hajtott imm�r: tekintet�b�l a hatalmas megvet�s besz�l.
   "Olyasvalami az �nem, aminek f�l�be kell kerekedni: �nem az ember hatalmas megvet�se": err�l besz�l tekintete.
   Legmagasabb pillanata volt, mid�n maga �t�lte meg �nmag�t: ne engedj�tek h�t emelkedetts�g�b�l ism�t lealacsonyodni!
   Nincs annak megv�lt�s, aki �gy szenved magamag�t�l, hacsak nem a gyors hal�l.
   �l�setek, ti b�r�k, r�szv�t, �s ne bossz� legyen. �s hogyha �lt�k, azon legyetek, hogy mag�t az �letet igazolj�tok �ltala.
   Nem el�g megb�k�lnetek azzal, akit meg�lt�k. Az embert f�l�lm�l� ember szeretete legyen szomor�s�gotok: csakis �gy igazolhatj�tok tov�bbi �leteteket!
   �gy nevezz�tek: "ellens�g", ne �gy, hogy "gonosztev�"; mondj�tok azt: "beteg", ne azt, hogy "semmirekell�"; mondjatok "balg�t" "b�n�s" helyett.
   Te pedig, v�r�s b�r�, hogyha hangosan kimondan�d mindazt, amit gondolatban megtett�l imm�r: mindenki �gy ki�ltana: "Vesszen az ocsm�ny f�reg!"
   De m�s a gondolat, �s m�s a tett, �s megint m�s k�pe a tettnek. Az alap kereke nem forog k�z�tt�k.
   E s�padtat egy k�p s�pasztotta el. Tett�vel egy�v�s� volt, mikor megtette azt: de nem viselte el k�p�t, amid�n megt�tetett.
   Egyetlen tett tettesek�nt l�tta mag�t egyre csak. �n �r�letnek mondom ezt: l�nyegg� v�ltozott szem�ben a kiv�tel.
   A kim�rt k�r megbabon�zza a ty�kot; a maga �ltal m�rt csap�s szeg�ny esz�t babon�zta meg - �gy h�vom ezt, hogy tett ut�ni �r�let.
   Hallj�tok szavam, ti b�r�k! Van m�sik �r�let is: �spedig a tett el�tt. Bizony mondom, nem hatoltatok e l�lek m�ly�re m�g!
   A v�r�s b�r� �gy besz�l: "Mi�rt is gyilkolt vajon ez a b�n�s? Rabolni akart." �n pedig azt mondom n�ktek: v�rt, nem zs�km�nyt akart a lelke: a k�s gy�ny�r�re szomjazott!
   Szeg�ny esze azonban nem �rtette ezt az �r�letet, �s gy�zk�dni kezdte. "Mit nekem v�r!" sz�lott; "nem akarsz legal�bb rabolni is valamit? Vagy bossz�t �llni?"
   Ez pedig hallgatta szeg�ny esz�t: �loms�lyk�nt nyomta besz�de - rabolt is h�t, amid�n gyilkolt. Nem akarta, hogy sz�gyellnie kelljen �r�let�t.
   Most pedig �loms�lyk�nt nyomja a v�tke, szeg�ny esze pedig �jra csak merev, b�na �s neh�z.
   Ha legal�bb megcs�v�lhatn� fej�t, m�ris lehullna r�la a teher: de ki tudn� megcs�v�lni e fejet?
   Mi ez az ember? Betegs�gek falk�ja, melyek a szellem �ltal kiragadoznak a vil�gba: ott akarnak zs�km�nyt ejteni.
   Mi ez az ember? M�rges k�gy�k tekerg�z� csom�ja, melyek nem lelik nyugtukat egym�s k�zel�ben - elindulnak h�t, hogy egyenk�nt ejtsenek zs�km�nyt a vil�gban.
   N�zz�tek e szeg�ny testet! Szenved�s�t �s v�gyait �rtelmezte ez a szeg�ny l�lek -, az �l�s gy�ny�r�nek �rtelmezte, �s s�v�rg�snak a k�s okozta k�jre.
   Aki most megbetegszik, azt a gonosz sz�llja meg, a mostani gonosz: k�nt akar okozni azzal, ami k�nozza �t. De voltak m�s id�k, volt m�s j� �s m�s gonosz.
   Egykor a k�telked�st mondott�k gonosznak, �s az �nmaga ir�nti akaratot. A betegb�l eretnek meg boszork�ny lett akkor: eretnekk�nt meg boszork�nyk�nt k�nl�dott, �s �gy akart k�nt okozni.
   Ti azonban bez�rj�tok f�leteket: azt mondj�tok, megszenvedn�k a j�s�gaitok. De mit nekem a ti j�s�gaitok!
   Ut�lattal t�lt el sok j�s�gotok, �s bizony mondom: nem az, ami gonosz benn�k. Azt k�v�nom, b�rcsak elragadn� �ket az �r�let, mely roml�st hozna r�juk, ak�r e s�padt v�tkesre!
   Bizony azt k�v�nom, b�rcsak igazs�g vagy h�s�g vagy igazs�goss�g volna a neve �r�let�knek: �m az � er�nyeik csak arra val�k, hogy nyomorult �let�k hossz� �s lak�lyos legyen.
   Korl�t vagyok a folyam mellett: kapaszkodjon bel�m, aki tud! De a mank�tok nem vagyok. -
�gy sz�lott Zarathustra.


AZ �R�SR�L �S AZ OLVAS�SR�L

Az olyan �r�sokat szeretem csak, melyeket v�r�vel �rt valaki. �rj v�rrel, �s megtudod, hogy szellem a v�r.
   Nem k�nny� az idegen v�rt meg�rteni: gy�l�l�m a naplop� k�nyvmolyokat.
   Aki ismeri az olvas�t, mit sem tesz �rte t�bb�. M�g egy �vsz�zadnyi olvas� - �s b�zlik maga a szellem is.
   Hogy mindenki olvasni tanul: id�vel nemcsak az �r�st, de a gondolkod�st is megrontja.
   Valaha isten volt a szellem, azut�n emberr� lett - �s �me, m�g cs�csel�k is l�szen.
   Aki v�r�vel �rja mond�sait, az nem olvasm�ny akar lenni, hanem arra val�, hogy bet�ve tudj�k.
   A hegyekben a cs�cst�l cs�csig vezet� �t a legr�videbb: m�r akinek el�g hossz� a l�ba. Ilyen hegycs�csok legyenek mond�said: nagy legyen �s termetes, akihez int�zed szavad.
   Ritka �s tiszta a l�g, a vesz�ly k�zel, vid�m gonoszkod�ssal telve a szellem: �gy illik mind a m�sik�hoz.
   Koboldok vegyenek k�r�l, mert �n b�tor vagyok. A b�tors�g elriasztja a k�s�rteteket, �s mag�nak teremt koboldokat - a b�tors�g nevetni akar.
   Nem �rzek t�bb� veletek: felleget l�tok magam alatt, s�lyos feketes�get, �s kinevetem - pedig �pp a ti viharfelh�t�k az.
   Ti a magasba tekintgettek, emelkedetts�gre v�gyva. �n pedig len�zek, mert emelkedett vagyok.
   Ki tud k�z�letek emelkedetten nevetni?
   Aki a legmagasabb hegyeken j�r, annak nevets�g minden szomor�-j�t�k, minden szomor�- komolykod�s.
   B�tor, gondtalan, g�nyos, er�szakos - a b�lcsess�g benn�nket ilyennek akar: asszony a b�lcsess�g, �s nem szeret m�st, csakis a harcosokat.
   Azt mondj�tok: "az �let oly neh�z". De mi v�gre d�lel�tti b�szkes�gtek, �s est�li megad�sotok?
   Az �let neh�z: de az�rt csak ne k�nyeskedjetek! Der�k teherhord� szamarak meg szam�rkanc�k vagyunk mi, mindannyian.
   Mi k�z�nk a r�zsabimb�hoz, mely megremeg, ha test�t harmathull�s ter�ti be?
   Val� igaz: nem az �let, de a szeretet megszok�sa k�sztet, hogy szeress�k az �letet.
   A szeretetben mindig van valamennyi �r�let. De az �r�letben is mindig van valamennyi �sz.
   �s el�ttem is, aki kedvelem az �letet, bizony el�ttem is felt�nnek pillang�k �s szappanbubor�kok, meg a vel�k rokon emberek is, akik a legt�bbet tudj�k a boldogs�gr�l.
   L�tv�n, e balga k�nnyelm� kecses rebben� lelkecsk�k mik�nt sz�llonganak - Zarathustr�t k�nnyekre �s dalokra ind�tja ez.
   Csakis olyan istenben hinn�k, aki t�ncolni tudna.
   Mid�n pedig megpillantottam �rd�g�met, �gy tal�ltam: komoly, alapos, m�ly �s �nnep�lyes; a neh�zked�s szelleme volt - �ltala esnek mindenek.
   Nem a d�h gyilkol, hanem a nevet�s. Rajta, gyilkoljuk h�t meg v�gre a neh�zked�s szellem�t!
   Megtanultam j�rni: az�ta szaladok. Megtanultam rep�lni: az�ta nem kell tasz�t�sra v�rnom, hogy kimozd�tson helyemr�l.
   Imm�r k�nny� vagyok, imm�r rep�l�k, imm�r l�tom magam odalent, imm�r kereszt�lt�ncol rajtam egy isten.
�gy sz�lott Zarathustra.


A HEGYEN �LL� F�R�L

Zarathustra l�tta valamikor, hogy kit�rt el�le egy ifj�. Egy este pedig, mid�n egyed�l j�rt a "tarka teh�n" nev� v�rost k�rnyez� hegyekben: �me, �tk�zben megpillantotta amaz ifj�t, amint egy fat�rzsnek t�maszkodva �ld�g�lt, �s f�radt tekintettel b�mult al� a v�lgybe. Zarathustra megmarkolta a t�maszt�kul szolg�l� t�rzset, �s �gy sz�lott:
   Hi�ba akarn�m megr�zni kezemmel ezt a f�t, bizony nem b�rn�k vele.
   A sz�l azonban, a l�thatatlan sz�l, kedv�re t�p�zza, �s hajl�tgatja mindenfel�. L�thatatlan kezek t�p�znak a legjobban, t�l�k erednek legnagyobb k�njaink.
   Az ifj� megr�k�ny�dve felemelkedett, �s azt mondotta: "Zarathustr�t hallom, �s �re� is gondoltam �ppen." Zarathustra pedig �gy felelt:
   "Ett�l m�g nem kell �gy megijedni. - Az ember azonban olyan, ak�r a fa.
   Min�l magasabbra t�r fel a f�nybe, ann�l er�sebb gy�kereket ereszt a f�ldbe is, lefel�, a s�t�t m�lys�gbe - a gonoszba."
   "Igen, a gonoszba!" ki�ltott az ifj�. "Mik�nt tudt�l r�tal�lni lelkemre?"
   Zarathustra pedig �gy sz�lott nevetve: "Vannak lelkek, melyekre soha r� nem tal�lnak, hacsak ki nem tal�lj�k �ket el�bb."
   "Igen, a gonoszba!" ki�ltott �jfent az ifj�.
   "Igazat sz�lott�l, Zarathustra. Nem b�zom magamban t�bb�, mi�ta a magasba t�r�k, �s nem b�zik bennem senki sem, - de hogy lehet ez?
   T�l gyorsan v�ltozom: a ma r�c�fol tegnapomra. F�lfel� menet gyakran �tugrom a gr�dicsokat, - ezt egyetlen l�pcs� sem bocs�tja meg.
   Mire fel�rek, mindig magamra maradok. Nincs, aki sz�lna hozz�m, �s kir�z a mag�ny hidege. Mi�rt akarom m�gis a magass�got?
   A v�ggyal egy�tt n�vekszik bennem a megvet�s; min�l magasabbra h�gok, a felfel� t�rekv�t ann�l jobban megvetem. Mi�rt akarja m�gis a magass�got?
   Hogy sz�gyellem felt�rekv�semet, botladoz�somat! Mily kegyetlen�l kig�nyolom a heves f�jtat�st! Hogy gy�l�l�m a sz�rnyal�t! Milyen f�radtt� tesz a magass�g!"
   Az ifj� itt elhallgatott. Zarathustra pedig szem�gyre vette a f�t, amely mellett �lltak, �s �gy sz�lott:
   Mag�nyosan �ll itt a hegyen ez a fa; messze t�ln�tt emberen �s �llaton.
   Ha pedig sz�lni akarna, senki sem �rten� szav�t: oly magasra n�tt.
   Csak v�r, csak v�r - de mire v�r vajon? T�l k�zel lakik a fellegek hon�hoz: csak nem az els� vill�mra v�r?
   Zarathustra szavai hallat�n az ifj� heves mozdulatokkal felki�ltott: "Igen, igazat besz�lsz, Zarathustra. Al�buk�somat k�v�ntam �n a magasba t�rve, �s te vagy a vill�m, akire v�rtam! L�sd, mi maradt bel�lem, mi�ta megjelent�l nek�nk! Az irigys�g tett t�nkre, az ir�ntad val� irigys�g!" - �gy sz�lt az ifj�, �s keserves s�r�sra fakadt. Zarathustra azonban �t�lelte, �s mag�val vonta.
   Miut�n pedig egy�tt mentek egy darabon, Zarathustra besz�lni kezdett:
   Elszorul a sz�vem. Veszedelmeidr�l szavaidn�l is vil�gosabban besz�l a szemed.
   M�g nem vagy szabad, a szabads�got m�g csak keresed. Kimer�lt lett�l a virraszt� keres�st�l, �s t�l �ber.
   Szabad magass�gokba t�rekszel, lelked csillagokra szomjazik. Csakhogy szabads�gra szomjaznak hitv�ny �szt�neid is.
   Veszett kuty�id ki akarnak t�rni; boldogan csaholnak pinc�dben, l�tv�n, hogy szellemed imm�r minden b�rt�nt megnyitogatna.
   M�g szabads�g�t latolgat� fogoly vagy n�kem: �, az ilyen foglyokban bizony megokosodik, de fondorlatoss� �s hitv�nny� is v�lik a l�lek.
   Meg kell m�g tisztulnia annak, ki szellem�ben szabad. Sok m�g benne a b�rt�n �s a doh: szem�nek ki kell m�g tisztulnia.
   Igen, ismerem vesz�lyedet. De szeretetemre �s rem�nyemre k�rlek: ne vesd el szeretetedet �s rem�nyedet!
   M�g nemesnek �rzed magad, �s nemesnek �reznek m�g a t�bbiek is, akik haragjukban gonosz pillant�sokat vetnek re�d. Tudd meg, hogy mindenkinek �tj�ban �ll a nemes.
   A nemes �tj�ban �ll bizony m�g a j�knak is: ha pedig j�nak mondj�k, csakis az�rt, hogy k�nnyebb legyen f�lre�ll�taniuk.
   �jat akar teremteni a nemes, �s �j er�nyt. A r�git akarja a j�, �s hogy a r�gi megmaradjon.
   �m a nemes vesz�lye m�gsem az, hogy j� lesz, hanem hogy arc�tlan lesz bel�le, mindent lesz�l� �s megsemmis�t�.
   �, ismertem �n nemeseket, akikb�l kiveszett a legmagasztosabb rem�ny. �s g�nyt is �ztek minden magasztos rem�nyb�l.
   Arc�tlanul �ltek, r�vid gy�ny�r�k k�zepette, �s imm�r alig ismertek c�lt t�l az aznapon.
   "Hisz k�j a szellem is" - ezt mondogatt�k. De szellem�k sz�rnyai �sszet�rtek akkor: most cs�szik- m�szik, �s mar�sa mocskot hagy minden�tt.
   Hogy h�s�k lesznek - gondolt�k egykoron: most pedig k�jenc valamennyi. Szomor�s�g �s iszonyat imm�r n�kik a h�s.
   De szeretetemre �s rem�nyemre k�rlek: ne vesd el lelkedben a h�st! �rizd meg szents�g�ben legmagasztosabb rem�nyedet! -
�gy sz�lott Zarathustra.


A HAL�LNAK PR�DIK�TORAIR�L

Vannak pr�dik�torai a hal�lnak: azokkal pedig, akiknek az �lett�l val� elfordul�st kell pr�dik�lni, teli van a f�ld.
   F�l�slegesekkel van teli a f�ld, az �letet megrontotta imm�r a f�l�s-sokas�g. B�r akadna valaki, aki ebb�l az �letb�l az "�r�k �lettel" elcsalogatja �ket!
   "S�rg�k" avagy "feket�k": �gy nevezik a hal�l pr�dik�torait. De �n m�s sz�nekben is megmutatom �ket n�ktek.
   Itt vannak a f�lelmesek, akik magukban hordj�k a ragadoz� �llatot, �s v�laszt�suk nincsen, hacsaknem a k�j meg az �nmarcangol�s k�z�tt. De k�j�k se m�s, mint �nmarcangol�s.
   M�g csak emberr� se v�ltak, ezek a f�lelmesek; pr�dik�lj�k is csak az elfordul�st az �lett�l - �s v�ljanak t�le meg maguk!
   Itt vannak a l�lek s�pk�rosai: alig hogy megsz�lettek, m�ris halni kezdenek, �gy v�gynak a f�radts�g �s a lemond�s tanaira.
   Holtak akarn�nak lenni miel�bb, teljes�ts�k h�t akaratukat! �vakodjunk �letre kelteni a holtakat; az �l� kopors�kat senki ne nyissa fel!
   Ha beteget, v�nt vagy hull�t l�tnak, azt v�gj�k r�: "az �let megc�foltatott!"
   Pedig �k c�foltattak meg csup�n, az � l�t�suk - hogy a l�t egyazon l�tom�s�ra van csup�n szem�k.
   S�r� borong�sba burkol�znak, �sszeszor�tott foggal v�rnak ezek, �s bet�lti �ket a hal�lt hoz�, apr� v�letlenek ut�ni v�gy.
   Vagy pedig: cukros s�tem�nyek ut�n ny�jtogatj�k kez�k, cs�fol�dva �nn�n gyermeks�g�k�n: belekapaszkodnak szalmasz�lnyi �let�kbe, mik�zben azon cs�fol�dnak, hogy egy szalmasz�lon cs�ggenek.
   B�lcsess�g�k jelszava ez: "Bolond, ki �letben marad, de h�t ilyen bolondok vagyunk! S az �let legbalg�bb balgas�ga �ppen ez!" -
   "Csupa szenved�s az �let" - mondj�k m�sok, �s nem hazudnak: legyen h�t gondotok re�, hogy a tietek miel�bb v�get �rjen! Legyen gondotok re�, hogy v�get �rjen az �let, mely csupa szenved�s!
   Er�nyetek jelszava �gy sz�ljon teh�t: "�ld meg magad! Lopd ki magad inn�t!" -
   "B�n a gy�ny�r" - mondj�k egyesek a hal�lnak pr�dik�torai k�z�l - "�lljunk f�lre h�t, �s ne nemzz�nk t�bb� gyermeket!"
   "F�rads�gos a sz�l�s" - mondj�k a t�bbiek - "mi v�gre is sz�ln�nk? �gyis csak boldogtalanoknak adn�nk �letet!" �s bizony a hal�l pr�dik�torai �k is.
   "R�szv�t kell ide" - mondj�k megint m�sok. "Amim van, vegy�tek! Vegy�tek, ami vagyok! Ann�l kev�sb� k�t mag�hoz az �let!"
   �m ha r�szv�t�k az alapokig hatolna, ink�bb megkeser�ten�k felebar�taik �let�t. Igaz j�s�guk a gonoszs�g volna csak.
   Csakhogy �k szabadulni akarnak az �lett�l: mit �rdekli h�t �ket, mik�nt vonj�k szorosabbra m�sok k�tel�k�t l�ncaik �s aj�nd�kaik! -
   �s ti is, kiknek vad munka �s nyughatatlans�g az �let: nemde, bennetek is nagyok imm�r az �let f�radalmai? Nemde, ti is nagyon meg�rtetek imm�r a hal�l-pr�dik�ci�kra?
   Ti mind, kik a vad munk�ban lelitek kedvetek, kiknek kedves a gyorsas�g, az �j, az idegen - alig viselhetitek el magatokat imm�r; szorgalmatok menek�l�s, mely �nfeled�st akar.
   Ha t�bb hitetek volna az �letben, aligha vetn�tek magatokat a pillanatnak. De sem a v�rakoz�shoz, sem a lustas�ghoz nincs el�g tart�s bennetek!
   Minden�tt azoknak hangja hallatik, akik a hal�lt pr�dik�lj�k: azokkal pedig, akiknek kell, hogy hal�lt pr�dik�ljanak, teli van a f�ld.
   Avagy az "�r�k �letet": n�kem egyre megy, - csak t�njenek el mihamar�bb!
�gy sz�lott Zarathustra.


A H�BOR�R�L �S A HADIN�PR�L

Nem akarjuk, hogy legjobb ellens�geink k�m�ljenek, �s ne k�m�ljenek azok sem, akiket m�lys�gesen szeret�nk. Hadd mondom h�t meg n�ktek az igazat!
   H�bor�z� testv�reim! M�lys�gesen szeretlek benneteket, k�z�letek val� vagyok �s voltam. �s �n vagyok legjobb ellens�gtek is. Hadd mondom h�t meg n�ktek az igazat!
   Ismerem sz�vetek irigys�g�t �s gy�l�let�t. Nem vagytok el�g nagyok, hogy ne ismern�tek irigys�get �s gy�l�letet. De legyetek h�t el�g nagyok legal�bb ahhoz, hogy ne sz�gyenkezzetek �rte!
   Ha pedig nem lehettek szentjei a megismer�snek, legyetek harcosai legal�bb. Mert �k az elj�vend� szents�g bajt�rsai �s h�rn�kei.
   Sok katon�t l�tok: l�tn�k b�r ink�bb harcosokat! "Uniformisnak" h�vj�k, mit test�k�n viselnek: b�rcsak ne egyformas�gukat rejtegetn�!
   Olyanok legyetek n�kem, kiknek szeme ellens�g ut�n f�rk�sz sz�ntelen - saj�t ellens�ge ut�n. Van k�ztetek, kiben m�r els� l�t�sra is felt�mad a gy�l�let.
   Keress�tek a magatok ellens�g�t, v�vj�tok a magatok h�bor�j�t - saj�t gondolatok nev�ben! Ha pedig alul marad bennetek a gondolat, egyeness�gtek l�gyen az, ami m�g ef�l�tt is diadalt arat!
   Szeress�tek a b�kess�get, mert az az �j h�bor�k eszk�ze. A hossz� b�kess�gn�l pedig becs�lj�tek t�bbre a r�videt.
   Nem munk�ra, de harcra sz�l�tlak titeket. Nem megb�k�lni h�vok, hanem gy�zelemre. Harc legyen munk�tok, �s b�k�tek gy�zelem!
   Hallgatni �s nyugton �lni csak az tud, kinek �ja �s nyila van: a t�bbi fecseg �s huzakodik csup�n. B�k�tek gy�zelem legyen!
   Azt mondj�tok, az igaz �gy szentes�ti a h�bor�t? �n pedig azt mondom n�ktek: az igaz h�bor� az, ami b�rmely �gyet szentes�t.
   H�bor� �s vit�zs�g t�bb nagy dolgot vitt v�gbe, mint a felebar�ti szeretet. Nem sz�nalmatok, de mindig is elt�k�lts�getek seg�tette meg a bajba jutottat.
   "Mi a j�?" k�rditek. Vit�znek lenni j�. Mondj�k csak a csitri l�nyk�k: "j� csak az lehet, mint mi tetsz�st is arat �s megindults�gra k�szt."
   Sz�vtelennek mondanak benneteket: �m sz�vetek igaz, �s �n szeretem sz�vb�li szem�rmess�gteket. Titeket saj�t dag�lyotok ind�t sz�gyenkez�sre, m�g �nn�n ap�lyuk m�sokat.
   R�tak voln�tok? No, rajta csak, testv�reim! Burkoljon h�t a fens�gess�g titeket, a r�tak pal�stja!
   Ha pedig megn� bennetek a l�lek, szertelen is l�szen egyben, �s fens�gess�gtek gonoszs�g hatja �t. Ismerlek benneteket.
   A gonoszs�gban tal�lkozik a szertelen �s a gy�nge. De f�lre�rtik egym�st. Ismerlek benneteket.
   Csak olyan ellens�gtek legyen, aki gy�l�letes, nem pedig megvetend�. Legyetek b�szk�k ellens�getekre: �gy sikerei a ti sikereitek is.
   A l�zad�s - rabszolg�k el�kel�s�ge. A ti el�kel�s�gtek az engedelmess�g legyen! Engedelmess�g legyen m�g parancsol�stok is!
   A j� harcos f�l�nek kedvesebb a "k�telmed", mint az "akarom". El�bb adass�tok h�t parancsba magatoknak mindazt, amire v�gytok.
   Legmagasztosabb rem�nyetek szeretete legyen bennetek az �letszeretet: �s legmagasztosabb rem�nyetek legyen �ltetek legmagasztosabb gondolata!
   De legmagasztosabb gondolatotokat �n parancsolom n�ktek - az pedig �gy sz�l: olyasvalami az ember, amin fel�l kell kerekedni.
   Engedelmess�g �s h�bor� legyen h�t �letetek! Minek a hossz� �let! Melyik harcos esdekel k�m�letet!
   �n nem k�m�llek benneteket, bennem m�lys�ges a szeretet ir�ntatok, h�bor�z� testv�reim! -
�gy sz�lott Zarathustra.


AZ �J B�LV�NYR�L

N�hol vannak m�g tal�n n�pek �s hord�k, testv�reim, n�lunk azonban nincsenek: itt �llamok vannak.
   �llam? Mi az? Nos teh�t! Most hegyezz�tek f�leteket szavamra, mert �me, a n�pek hal�l�r�l sz�lok most n�ktek.
   Az �llam a leghidegebb sz�rnyeteg minden hideg sz�rnyetegek k�z�l. Hideg m�g a hazugs�ga is; �s sz�j�b�l ez a hazugs�g k�gy�zik el�: "�n, az �llam vagyok a n�p."
   Szemenszedett hazugs�g! Alkot�k voltak azok, akik megalkott�k a n�peket, �s hitet meg szeretetet r�ttak r�juk: az �letnek szolg�ltak �gy.
   Megront�k azok, akik csapd�jukba csalva �llamnak mondj�k a sokas�got: pallost �s sz�z s�v�rg�st r�nak re�.
   Ahol van m�g n�p, ott senki sem �rti az �llamot; gy�l�letes, ak�r a szemmel ver�s vagy a szok�s �s jog elleni b�n.
   Tan�bizonys�got adok n�ktek: minden n�p nyelv�n m�s a j� �s megint m�s a gonosz: a szomsz�d egyiket sem �rti. Szok�sra-jogra mind saj�t nyelvet alkotott.
   �mde a j� �s gonosz �sszes nyelv�n hazudik az �llam; hazudik, b�rmit mondjon is - �s lopta minden�t, b�rmije van.
   Hamiss�g mindene; ragadoz�, lopott fogakkal mardos. Hamisak m�g a belei is.
   A j� �s gonosz nyelv�t �sszezavarni: ezt a tan�bizonys�got teszem az �llamr�l n�ktek. �s bizony mondom, tan�s�gom a hal�lnak akar�s�r�l tan�skodik! Bizony mondom, a hal�l-pr�dik�torokra int!
   F�l�s-sokas�gg� lettek a megsz�let�k: a f�l�slegeseknek tal�lt�k ki az �llamot!
   N�zz�tek csak, hogy �desgeti mag�hoz �ket, ezt a f�l�s-sokas�got! Hogy nyeli el, r�gja meg, k�r�dzi vissza �ket!
   "Nincs hatalmasabb n�lamn�l e f�ld�n: Isten parancsol� ujja vagyok" - ekk�pp b�mb�l a sz�rnyeteg. �s nem csup�n a hossz�ra ny�lt f�l�ek meg a kurta tekintet�ek hullnak el�tte t�rdre!
   �, m�g tibennetek, nagy lelkekben is ott mormogja s�t�t hazugs�gait. �, kilesi �m a gazdag sz�veket, kik �r�mest t�kozolj�k magukat!
   Igen, ti, akik legy�z�i vagytok a r�gi Istennek - megtal�l benneteket is! Elf�radtatok a harcban, v�gt�re pedig az �j b�lv�nyt szolg�lja f�radts�gotok!
   H�s�kkel �s er�nyesekkel igyekszik k�rbevenni mag�t, az �j b�lv�ny! Szereti, ha a j� lelkiismeret napf�ny�n s�tk�rezhet - a hideg sz�rnyeteg!
   Mindent meg akar adni n�ktek, csak hogy �t im�dj�tok, az �j b�lv�nyt: �gy v�s�rolja meg mag�nak er�nyeitek csillog�s�t �s szemetek b�szke tekintet�t.
   �ltalatok akarja mag�hoz �desgetni a f�l�s-sokas�got! �gy bizony! Pokoli m�vet agyalt ki, lov�t a hal�lnak, mely isteni dics�s�ggel kicsutakoltan cs�rtet itt!
   Igen, hal�lt eszelt ki sokaknak, mely m�gis �letnek dics�ri mag�t: bizony mondom, sz�vb�li szolg�lat ez a hal�l �sszes pr�dik�l�j�nak!
   �llamnak azt nevezem, ahol mindenki m�regiv�, j�k �s hitv�nyak egyk�nt: �llam az, ahol mindenki elveszejti mag�t, j�k �s hitv�nyak egyk�nt: �llam az, ahol a lass�, k�z�s �ngyilkoss�g neve - "�let".
   N�zz�tek csak ezt a f�l�s-sokas�got! Elorozz�k maguknak a feltal�l�k m�veit �s a b�lcsek minden kincs�t: azt�n m�velts�gnek h�vj�k tolvajkod�sukat - de betegs�g �s balsiker lesz mindenb�l kez�k alatt!
   N�zz�tek csak ezt a f�l�s-sokas�got! Folyton betegeskednek, ep�t h�nynak, �s h�nyad�kukat �js�gnak nevezik. Felfalj�k egym�st, de nem b�rj�k megem�szteni.
   N�zz�tek csak ezt a f�l�s-sokas�got! Csak szeg�nys�gbe d�nti �ket m�g gazdags�guk is. Hatalmat akarnak, �s legels�bben is a hatalom fesz�t�vas�t, p�nzt, sokat - ezek a tehetetlenek.
   N�zz�tek csak, hogy kapaszkodnak f�lfel�, ezek a f�rge majmok! M�gnem egym�s hegy�n-h�t�n csimpaszkodva mindenest�l els�llyednek a mocs�rban �s a m�lyben.
   Mind a tr�nus fel� t�rekszik t�boly�ban - mintha a boldogs�g tr�nusa volna! Gyakorta a mocs�r tr�nol ott - �s gyakorta m�g a tr�nus is mocs�ron �ll.
   T�bolyultak n�kem ezek egyt�l egyig, �s csimpaszkod� majmok �s forr�fej�ek. B�zlik n�kem a b�lv�nyuk, a hideg sz�rnyeteg: b�zlenek n�kem mindenest�l, ezek a b�lv�nyim�d�k.
   Testv�reim, tal�n bizony meg akartok fulladni pof�juk �s s�v�rg�saik b�z�s lehelet�ben? T�rj�tek ki ink�bb az ablakot, �s azt�n ugr�s, ki a szabadba!
   Ker�lj�tek a b�zt! El innen, a f�l�s-sokas�g b�lv�nyim�d�s�t�l!
   Ker�lj�tek a b�zt! El innen, ember�ldozataik f�stj�b�l!
   A nagy lelkek sz�m�ra mind�tig nyitva �ll a F�ld. Sok �res hely v�rja m�g az egymagukra �s m�sodmagukra maradottakat, hol cs�ndes tengerek fuvallata ing.
   A nagy lelkek sz�m�ra nyitva �ll m�g a szabad �let. Bizony mondom, kevesebbnek lesz megsz�llottja, akire kev�s sz�llott: �ldass�k az egyszer� szeg�nys�g!
   A nem felesleges ember ott kezd�dik csup�n, ahol v�get �r az �llam: ott kezd�dik a sz�ks�gszer� ember dala, az egyszeri �s p�tolhatatlan �nek.
   Ott, ahol az �llam v�get �r - n�zz�tek h�t, testv�reim! Avagy nem l�tj�tok-e a sziv�rv�nyt �s az embert f�l�lm�l� emberhez vezet� hidakat? -
�gy sz�lott Zarathustra.


A PIACI LEGYEKR�L

Mag�nyodba menek�lj, bar�tom! L�tom, mik�nt b�d�t el a nagy emberek l�rm�ja, �s mik�nt sebzik meg a t�rp�k full�nkjai b�r�det.
   Az erd�, a sziklaszirt m�lt�k�pp osztja meg v�led hallgat�sodat. Legy�l ism�t, ak�r a tereb�lyes fa, melyet olyannyira kedvelsz: cs�ndben �s mindenre f�lneszelve hajlik � a tenger f�l�.
   Ahol a mag�ny v�get �r, ott a piac kezd�dik; ahol pedig a piac kezd�dik, ott nagy sz�n�szek l�rm�ja �s m�rges legyek z�mm�g�se kezd�dik vele.
   A vil�g legjobb dolgai is �rt�ktelenek, ha nincs, aki sz�nre vigye �ket; az ilyen sz�nreviv� fajt�t h�vj�k �gy: nagy emberek.
   A sokas�g �rz�ketlen a nagys�g ir�nt, ami - a teremt�. Van viszont �rz�ke a nagy dolgok �sszes sz�nreviv�j�hez �s sz�n�sz�hez.
   �j �rt�kek kital�l�i k�r�l forog a vil�g - forog l�thatatlanul. A sokas�g �s a h�rn�v pedig a sz�n�szek k�r�l forog: ez a vil�g sora.
   A sz�n�sz, ha szellemes is, szelleme lelkiismeretlen. Mindig abba veti hit�t, ami legink�bb hitet �breszt - csak hogy benne higgyenek!
   Holnap m�s hitet ker�t mag�nak, holnaput�n ism�t m�sikat. �rz�keiben �ppoly hirtelen, ak�r a sokas�g; j� szimata van a v�ltoz� id�kh�z.
   �gy mondja, bizony�t, mid�n leb�r valakit. �gy mondja, meggy�zte, akib�l bolondot csin�lt. Alapot lelni - erre nincs, mit jobbnak l�tna, mint a v�rt.
   Az olyan igazs�got, mely csak finom f�lekhez tal�l utat, hazugs�gnak mondja �s semminek. Bizony mondom, nem hisz, csak olyan istenekben, kik telek�rt�lik a vil�got!
   Tele van �nnep�lyesked� tr�famesterekkel a piac - �s milyen b�szke a sokas�g az � nagy embereire! �k a pillanat urai n�ki.
   Csakhogy szor�tja �ket a pillanat: ez�rt szorongatnak h�t t�ged is: ez�rt akarj�k, hogy a te szavad is igen vagy nem legyen. Ha pedig azt akarod, hogy sz�ked ott �lljon pro �s contra k�zt, �gy jaj neked!
   Ne f�lt�kenykedj teh�t e felt�tlenked�kre �s szorongat�kra, te, igazs�g szerelmese! Az igazs�g soha nem simult m�g senki felt�tlenked�nek oldal�hoz.
   Ink�bb bizonyoss�godba t�rj meg e hirtelenked�k miatt: csak a piacon k�vetelnek t�led is folyton igent vagy nemet.
   Minden m�ly k�tban lassan gy�lik a tapasztalat: sok�ig kell v�rniuk, hogy megtudj�k, mi az, mi m�ly�kbe hullt.
   Minden nagys�g t�vol tartja mag�t a h�rn�vt�l �s a piact�l: az �j �rt�kek kital�l�i mindig is t�vol lakoztak a h�rn�vt�l �s a piact�l.
   Mag�nyodba menek�lj, bar�tom: l�tom, mik�nt sebzik meg b�r�det a m�rges legyek full�nkjai. A cs�p�s, er�s sz�lbe menek�lj!
   Menek�lj mag�nyodba! Ne lakozz tov�bb a t�rp�k �s hitv�nyak k�zel�ben! Menek�lj l�thatatlan bossz�juk el�l! Hisz bossz�v�gy f�ti �ket ellened.
   T�bb� kezet se emelj re�juk! Sokas�guk megsz�ml�lhatatlan, a te sorsod pedig nem az, hogy l�gycsap� legy�l.
   Megsz�ml�lhatatlan e t�rp�k �s hitv�nyak sokas�ga; �s h�ny b�szke �p�letet romba d�nt�tt m�r a csepeg� es� meg a gyom.
   Te ugyan nem vagy k�, m�gis �reget v�jt imm�r bel�d a sok csepeg�s. A sok csepeg�st�l v�gt�re m�g �sszet�rsz �s sz�tm�llasz nekem.
   L�tom, mik�nt f�raszt el a hadakoz�s e m�rges legyek ellen; l�tom, sz�z full�nkcs�p�st�l v�rzel imm�r; b�szkes�ged pedig m�g azt sem engedi, hogy haragra gerjedj.
   A v�redet akarj�k �rtatlans�gukban, v�rtelen lelk�k �h�tozik a v�rre - ez�rt d�fk�dik bel�d �rtatlans�gukban full�nkjukat.
   N�ked azonban, m�lys�g embere, m�lys�ges szenved�st okoznak m�g az apr� sebek is; �s �jra meg �jra ugyanaz a m�rges f�reg m�szik kezedre, id�d sincs a felgy�gyul�sra.
   T�ls�gosan b�szk�nek ismerlek, semhogy meg�ld e torkosokat. De azt mondom, j�l vigy�zz, nehogy v�gzetedre viseld t�tlen�l minden m�rgez� jogtalans�gukat!
   K�r�lz�mm�gnek dics�ret�kkel is: csupa tolakod�s a dics�ret�k. K�zels�gedet akarj�k, b�r�d�t �s v�red�t.
   H�zelkednek n�ked, ak�rha Isten voln�l vagy �rd�g; sz�k�lnek el�tted, ak�rha Isten voln�l vagy �rd�g. Mi v�gre! H�zelked� �s sz�k�l� mind, semmi m�s!
   Gyakran b�jnak �lc�j�ba annak is, mi n�ked szeretetre m�lt�. Csakhogy ez mindig is a gy�v�k okoss�ga volt. Bizony mondom, a gy�v�k okosak!
   Sz�k lelk�kben sok gondolatuk t�mad r�lad - l�m, mindig csak gondjuk van veled! Mit�l sokakban t�mad gondolat, gond lesz az, egyt�l-egyig!
   Megb�ntetnek minden er�nyed�rt. Amik�rt pedig m�lys�ges bocs�natot nyersz el�tt�k - csup�n mell�fog�said.
   Szel�ds�ged �s m�lt�nyoss�god azt mondatja v�led: "nem �ket terheli a b�n kicsinyes l�t�k�rt." Az � sz�k�s lelk�k azonban azt gondolja: "B�n minden nagyszer� l�t."
   �mde m�g hogyha szel�d is vagy v�l�k, �gy �rzik, megveted �ket; �s alattomos gaztettekkel viszonozz�k a j�t.
   Nem szenvedhetik sz�tlan b�szkes�gedet; �rvendeznek, ha szer�nys�ged olykor hi�s�gra k�szt.
   Amit az emberben megismer�nk, l�ngra is lobbantjuk benne. �vakodj teh�t a t�rp�kt�l!
   T�rp�nek �rzik magukat el�tted, al�val�s�guk parazsa pedig l�thatatlan bossz�ra lobbantja �ket ellened.
   Nem vetted-e �szre tal�n, mik�nt hallgattak el rendre, mid�n hozz�juk l�pt�l, �s mik�nt hagyta el �ket r�gvest az er�, mint f�st a kialv� t�zet?
   Igen, bar�tom, felebar�taid rossz lelkiismerete vagy: mert m�ltatlanok hozz�d. Gy�l�lnek teh�t, �s v�redet sz�vj�k, ha csak szer�t ejthetik.
   M�rges legyek a te felebar�taid, �s azok is maradnak; ami nagy benned - �pp az n�veli m�rg�ket, att�l lesznek mindegyre legyesked�bbek.
   Mag�nyodba menek�lj, bar�tom, oda, hol cs�p�s �s er�s a sz�l. Sorsod nem az, hogy l�gycsap� legy�l. -
�gy sz�lott Zarathustra.


A SZ�ZESS�GR�L

Szeretem az erd�t. Nem j� a v�rosokban �lni: t�l sok ott az �zekedni v�gy� n�szem�ly.
   Nem jobb-e vajon gyilkosok kez�re jutni, mint egy �zekedni v�gy� n�szem�ly �lmaiba?
   De n�zz�tek csak ezeket a f�rfiakat: tekintet�k el�rulja �ket - nem ismernek jobb dolgot a vil�gon, mint egy n�szem�ly karjai k�zt heverni.
   Lelk�k m�ly�t mocs�r bor�tja; �s jaj mindenkinek, ha iszapjukban m�g szellem is lakozik!
   Legal�bb �llatnak lenn�tek t�k�letesek! Csakhogy az �llat �rtatlan �m!
   Legyetek �rz�keitek gyilkosai: tal�n bizony erre intlek �n benneteket? Int�sem ennyi n�ktek: az �rz�kek �rtatlanok.
   Tal�n bizony sz�zess�gre intlek �n benneteket? A sz�zess�g n�melyekn�l er�ny, sokakn�l azonban szinte b�n.
   Igaz, megtart�ztatj�k magukat: m�gis minden tett�kb�l irigyked�n el�sand�t az �rz�kis�g t�zel� szuk�ja.
   M�g er�ny�k magaslat�ra �s szellem�k hideg�be is b�k�tlens�ggel k�veti �ket ez a rusnya �llat.
   �s milyen illedelmesen tud koldulni az �rz�kis�g t�zel� szuk�ja egy darabka szellem�rt, ha megvonj�k t�le a falatnyi h�st.
   Szeretitek a szomor�j�t�kokat �s mindazt, ami �sszet�ri sz�vetek? �n azonban nem b�zom szuk�itokban.
   T�l kegyetlen n�kem pillant�sotok: k�js�v�ran lestek a szenved�re. Amit pedig r�szv�tnek h�vtok, vajon nem gy�ny�r�t�k �lc�ja csak?
   �s legyen ti�tek ez a p�ld�zat is: sokan akart�k ki�zni �rd�g�ket, s l�m, k�zben maguk is diszn�k lettek.
   Akinek nehez�re esik a sz�zess�g, ink�bb mondjon le r�la: nehogy ez legyen n�ki a poklok �tja - nehogy mocs�rba �s �zeked�sbe f�ljon benne a l�lek.
   Mocskos dolgokr�l besz�lek? Nem ez a legrosszabb n�kem.
   A megismer�s embere nem akkor irt�zik megmer�tkezni az igazs�g viz�ben, ha mocskos az a v�z, hanem ha az csak pocsolya.
   Bizony mondom n�ktek, vannak, akikben m�lys�ges a sz�zess�g: gy�ng�debbek �k sz�v�kben, t�bbet �s sz�vesebben nevetnek �k n�latok.
   Nevetnek m�g a sz�zess�gen is, �s azt k�rdik: "Sz�zess�g? Mi az?
   Nem balgas�g-e vajon a sz�zess�g? De a balgas�g j�tt el hozz�nk, �s nem mi kerest�k �t.
   Sz�ll�st adtunk h�t a vend�gnek sz�v�nkben: most vel�nk lakik - maradjon, ameddig csak akar!"
�gy sz�lott Zarathustra.


A BAR�TR�L

"B�rki legyen is v�lem, t�l sok az egy is" - gondolja mind�tig a remete. "Kett�re jut v�gt�re az �r�k�s egyszer egy, ahogy telik-m�lik az id�!"
   Az �n �s az Engem mindig oly t�lbuzg�n besz�l: hogy lehetne kib�rni bar�t n�lk�l ezt?
   A remete sz�m�ra mindig harmadik a bar�t: a harmadik az a parafa, mely megakad�lyozza, hogy a kett� besz�lget�se al�mer�lj�n a m�lybe.
   �, bizony t�l sok m�lys�g fenyeget minden remet�t. Ez�rt is v�gyakoznak �k olyannyira bar�t �s bar�ti magaslatok ut�n.
   Hogy mif�le hitet volna j� magunkba vetni, azt m�sokba vetett hit�nk �rulja el. �rul�nk a bar�t ut�ni v�gy.
   A szeretet pedig gyakran arra val� csup�n, hogy az irigys�get �tugorjuk vele. �s nem egyszer az�rt t�madunk csup�n �s szerz�nk ellens�get, hogy elleplezz�k, mily t�madhat�k vagyunk.
   "Legy�l legal�bb ellens�gem!" - sz�l az igazi tisztelet, mely nem mer bar�ts�got k�rni.
   Aki bar�tot akar, legyen k�sz h�bor�t viselni �rte: aki pedig h�bor�t visel, annak tudnia kell ellens�gnek lenni.
   Bar�todban tisztelj ellens�get is. Tudsz-e vajon p�rtj�ra �llani �gy, hogy �t ne p�rtoln�l hozz� egyben?
   Bar�tod legyen legjobb ellens�ged. Akkor legy�l legk�zelebb hozz� sz�vedben, mikor ellen�llsz neki.
   P�r�n mutatkozn�l bar�tod el�tt? Megtiszteln�d azzal, hogy �gy adod magad n�ki, amilyen vagy? Csakhogy � a pokolba k�v�n �rte!
   Botr�nkoz�st kelt, aki nem kend�zi el mag�t: j� okotok van teh�t f�lni a p�res�get! Tal�n ha istenek voln�tok, bizony, csak akkor t�lthetne el titeket rongyaitok sz�gyene.
   Bar�tod el�tt viselni nincs el�g d�szes �lt�z�k: hogy ny�l legy�l neki �s v�gy az embert f�l�lm�l� ember ut�n.
   L�ttad-e m�r alv�s k�zben bar�todat - hogy megtudd, milyen is akkor? Mert mi m�s is volna bar�tod arca? Saj�t arcod csup�n, durva �s t�k�letlen t�k�rben.
   L�ttad-e m�r alv�s k�zben bar�todat? Nem sz�rnyedt�l el bar�tod �br�zat�n? �, bar�tom, olyasvalami az ember, aminek f�l�be kell jutni.
   A hallgat�s �s r��rz�s mestere legyen a bar�t: ne akarj mindent l�tni. �lmod legyen, mi bar�tod �ber tetteit el�rulja n�ked.
   R��rz�s legyen r�szv�ted is: tudd meg el�bb, bar�tod vajon r�szv�tet akar-e. Tal�n t�retlen f�ny� szemedet �s az �r�kl�t tekintet�t szereti benned.
   Fedje kem�ny h�j bar�tod ir�nti r�szv�tedet - olyan kem�ny, hogy neked magadnak is belet�rj�n a fogad. �z�t �s �dess�g�t csakis �gy nyerheti el.
   Bar�tod tiszta lege �s mag�nya �s kenyere �s orvoss�ga vagy-e? Van, aki nem v�lhat meg saj�t l�ncait�l, bar�tj�t m�gis meg tudja v�ltani.
   Rabszolga vagy? �gy nem lehetsz bar�t. Zsarnok vagy? �gy nem lehetnek bar�taid.
   T�l sok� rejtekezett a rabszolga �s a zsarnok a n�ben. Ez�rt nem k�pes m�g bar�ts�gra a n�: csak a szerelmet ismeri.
   A n� szerelme igazs�gtalan �s vak minden ir�nt, amit nem szeret. �s m�g a n� tudv�n tud� szerelme f�ny�n is mindig �j �t �t �s vakon lecsap� vill�m.
   Nem k�pes m�g bar�ts�gra a n�: m�g mindig macska a n� �s mad�r. Avagy legjobb esetben is teh�n.
   Nem k�pes m�g bar�ts�gra a n�. De mondj�tok csak, ti f�rfiak, vajon ki k�pes a bar�ts�gra k�z�letek?
   Sz�gyen a szeg�nys�gtek, ti f�rfiak, �s sz�gyen lelketek kapzsis�ga! Amit ti bar�totoknak adtok, azt �n megadom ellens�gemnek is, �s m�g csak szeg�nyebb se leszek vele.
   Van bajt�rsiass�g: b�r volna bar�ts�g!
�gy sz�lott Zarathustra.


AZ EZER �S EGY C�LR�L

Sok orsz�got l�tott Zarathustra �s sok n�pet: �gy fedezte fel, hogy sok n�pnek mi j� s mi gonosz. A j�n�l �s gonoszn�l nagyobb hatalmat nem lelt Zarathustra e f�ld�n.
   Egy n�p sem �lhet, ha mit sem becs�l; �m ha �letben akar maradni, nem becs�lhet �gy, mint a szomsz�d.
   Sok minden van, ami az egyik n�pn�l j�t jelent, a m�sikn�l meg g�nyt kelt �s megvet�st: �gy tal�ltam �n. Sok mindenre akadtam, amit emitt gonosznak mondanak, pedig b�boros becs �vezi amott.
   Az egyik szomsz�d soha nem �rti a m�sik�t: lelke mindig is amannak agyr�mein �s gonoszs�g�n csod�lkozik.
   A javak t�bl�ja kif�ggesztve �ll minden n�p f�l�tt. �s �me, fel�lkereked�seinek t�bl�ja az; �me, hatalomra t�r� akarat�nak hangja.
   Amit neh�znek tart, az n�ki a dics�retes; amit sz�ks�gesnek, �m egyszersmind neh�znek, azt mondja j�nak; azt pedig, ami m�g a legs�lyosabb sz�ks�gb�l is megszabad�t, azt, ami ritka �s ami a legnehezebb - azt szentnek magasztalja.
   Amin hatalma �s gy�zelme �s dics�s�ge alapul, ami�rt szomsz�dja rettegi �s irigyli: az n�ki a magasrend�, az els�, a m�rt�k, az n�ki �rtelme minden dolognak.
   Bizony mondom, testv�rem, ha megismerted egy n�p sz�ks�g�t �s f�ldj�t �s eg�t �s szomsz�dait: akkor kif�rk�szted fel�lkereked�seinek t�rv�ny�t is egyben, s hogy rem�ny�nek mi�rt �pp e l�tr�n h�gva v�g neki.
   "Mindig te l�gy az els�, hogy megel�zd a t�bbieket: senkit ne fogadj f�lt�keny lelked szeretet�be, hacsak nem bar�todat" - ez volt, amit�l megremegett a g�r�g�k lelke, ezzel j�rt�k nagys�guk �sv�nyeit.
   "Sz�lj igazat, �s tudj b�nni az �jjal meg a ny�llal" - �des tehernek v�lte ezt a n�p, melyb�l nevem sz�rmazik - nevem, melyet viselnem �des teher.
   "Tiszteld ap�dat �s any�dat, �s l�gy akaratuk szerint val� lelked gy�ker�ig": a fel�lkereked�snek ez a t�bl�ja �llt kif�ggesztve egy m�sik n�p felett, �s hatalmas lett �ltala �s �r�k.
   "L�gy h�, �s hogy h� lehess, ak�r gonosz �s vesz�lyes �gyek�rt is tedd kock�ra becs�letedet �s v�redet": ilyen tanokkal vett er�t mag�n egy m�sik n�p, �s �ldott� lett �nmag�n vett erej�vel.
   Bizony mondom, az emberek mindig is maguknak szabtak ki j�t �s gonoszt. Bizony mondom, nem vett�k sehonnan, nem tal�lt�k, �s nem is �gi hang gyan�nt �rte �ket.
   Csak az ember ruh�zta f�l �rt�kkel a dolgokat, hogy �letben tartsa magamag�t - a dolgok �rtelm�t is csak � alkotta meg, �gy h�t ember-�rtelem az! Ez�rt mondja "ember"-nek mag�t, ami annyit tesz: az �rt�kel�.
   Az �rt�kel�s alkot�s: ti alkot�k, hallj�tok h�t szavam! Amit�l minden �rt�kelt dolog �rt�kes �s becses, az az �rt�kel�s maga.
   �rt�k nem j�n l�tre, csakis �rt�kel�s �ltal: �rt�kel�s h�j�n a l�tez�s magvass�g�b�l �res di�h�j volna csak. Ti alkot�k, hallj�tok h�t szavam!
   Az �rt�kek v�ltoz�sa nem m�s, mint az alkot�k v�ltoz�sa. Mindig megsemmis�t el�bb, aki alkotni rendeltetett.
   Az alkot�k n�pek voltak el�bb, csak azut�n egy�nek; bizony mondom, nem m�s a leg�jabb alkot�s, mint maga az egy�n.
   Egykor n�pek emelt�k maguk f�l� t�bl�it a j�nak. Az uralkodni v�gy� szeretet �s az engedelmeskedni v�gy� szeretet k�z�s alkot�sai voltak azok a t�bl�k.
   A csord�ban lelt gy�ny�r r�gebbi, mint az �nben lelt gy�ny�r: �s am�g a j� lelkiismeretet �gy h�vj�k: csorda, csak a rossz lelkiismeret ejtheti ki, hogy �n.
   Bizony mondom, a ravasz �n, a szeretet h�j�n val�, mely a sokas�g haszn�ban keresi haszn�t: nem a csorda eredete, hanem al�buk�sa az.