A MACSKAK�VES �TON

M�s volt. Nem olyan. M�s. Kicser�lt�k? Ellopt�k, �s �jat tettek a hely�be? Nem. Az �jszak�t nem lehet ellopni. Az �jszaka mindig ott van, mindenhol, j�s�gos var�zsk�penyk�nt ter�ti k�rbe a vil�got.

Ment az utc�n. S�tabotja minden egyes l�p�sn�l nagyot koppant a macskak�v�n. Kopp, kopp. Meg�llt. Vajon mi�rt van ez? Hi�ba. Nem j�tt r�. Elmerengett a t�volba, �s �jb�l megindult. Kopp, kopp. Csak ment, az id�b�l a t�rbe, a t�rb�l az id�be. Az �let, a hal�l, m�r meg se kottyant neki, nem nyomta a h�t�t �tven-hatvan �v s�lya. Kopp, kopp. El�re, el�re. Haladni kell a korral. A holdvil�g bevil�g�totta arc�t, �s alakj�nak halv�ny sziluettje l�tszott a falon, mely �rny�kk�nt k�vette �t. �rny�k. �rny�ka az �rny�knak… minden megv�ltozott. Nincs t�bb� az, amely volt egykor. A j�sz�v� Szabads�g megoldotta l�ncait, �s hagyta, hadd sz�rnyaljon kicsit. Kopp, kopp. M�s volt. Nem olyan. Az utca �res volt. Csak egy t�voli k�rvonal �csorgott az �jf�li k�dben. Idegen. Egy angyal, tal�n, az �rangyala a v�rosnak, a vil�gnak, az univerzumnak, a mindens�gnek, az emberis�gnek. Itt a h�d. A v�z m�l�n gomolygott, kavargott, mint az �sz szak�ll� f�k kebel�b�l felt�r� m�lysz�rke f�st. Halkan csobogj, ne csivitelj! Nehogy fel�breszd az alv� napot! Most a testv�re van itt. A hold str�zs�l a foly� felett, kicsiny �rt�zei l�ngolnak, mint a lid�rcf�nyek, s vad t�ncot lejtenek a v�ros f�l�tt. Kavarog a v�z, kavarog az �g. A f�ld is forog, kavarog. Ballagott a macskak�ves �ton. Kopp, kopp. A hold alatt is van foly�, �s a hold felett is. Egy nagy f�nyes kavics az �selemek val�s�gos �ce�nj�ban. Oda nem �r el az az �tven-hatvan �v. Jesszusom, �tven-hatvan �v! Fell�legezve n�zte a s�t�t vizet. Itt a vil�g v�ge, ha �tmegyek a h�don, akkor a m�sik v�g�re ker�l�k. K�t v�ge van, mint a gyerty�nak, mely otthon az egyetlen bar�t, az egyetlen t�rs, aki meleget ad. Ty�, ugye eloltottam a gyerty�t? Mi lesz, ha felborul? Mint a rend, mint a k�osz. Minden elbukik egyszer, �s �tven-hatvan �vbe telik, m�g �jra�led. Kopp, kopp. Na, itt a m�sik oldal. Most itt vagyok, �s csak �tven-hatvan m�ter a t�ls� part. Milyen muris, ahogy a kicsiny babah�zak ablakaiban kicsiny vil�goss�g �lmodik. Innen �gy t�nik, mintha karny�jt�snyira volna. Egy �r�kk�val�s�g. H�tat ford�tott a m�sik oldalnak, h�tat ford�tott a t�rnek. Itt az id� van. Kopp, kopp. Az id�, ami itt gurul, mint egy henger, ami �sszelap�t. Olyan, mint egy villamos. Csingling, I. sz�zad! Gurul, g�rd�l tov�bb. Csingling, II. sz�zad! Nincs felsz�ll�? Akkor nem �llunk meg. A k�vetkez� meg�ll� od�bb van. Csingling, XII. sz�zad! Ez a fr�nya villamos! Kihagyta a VII. sz�zadot! Hopp, itt is van a k�vetkez� lesz�ll�hely. Csingling, XVIII. Sz�zad! Mindj�rt oda�r�nk. V�g�llom�s! Huszadik sz�zad! Lesz�ll�s! Az �j �vezred k�sz�b�n vagyok. Kopp, kopp. Itt m�g nem j�rtam. K�r�ln�zett. Innen m�r nem l�tszik a h�d. Hogy jutok vissza? A t�r, a t�r! Elveszett! Nem indul m�r t�bb j�rat, a villamosokat lebomb�zt�k. Itt vannak! A felh�k m�g� senki sem b�jik. Az �csorg� alak k�rvonalai… a felh�k m�g�tt van! Hogy ker�lhetett oda? A k�d egyre s�r�bb, olyan, mint a puding, amit kar�csonykor meg szoktak gy�jtani. Flamb�rozni, igen, �gy mondj�k. Ez is egy �j, tudom�nyos sz�, amit csak az akad�mi�n oktatnak! �tven-hatvan �ve m�g nem flamb�roztak, csak gy�jtogattak. Milyen barb�r kifejez�s ez, milyen s�rt� a t�zzel szemben, a dr�ga l�ngocsk�val, melyet Prom�theusz adott! Dehogy Prom�theusz! T�nyek. A vill�m belecsapott a f�ba. A mes�k, a mes�k szor�tj�k �ssze az ember sz�v�t, hogy az ut�na �gy kotyogjon a mellkasukban, mint egy darab �sszeaszott almacsutka. J�, itt is flamb�roznak! Csak ne lenne ilyen �mely�t� az �gett h�s szaga… Kopp, kopp. Nem gond. Arr�bb megyek. Orrfacsar�, most is �rzem. Mindenhol ott van, mint a hold. A hold, �s a k�d. A madarak meghaltak. Vagy csak alszanak? Az id� m�r nem indul. Majd holnap az els� j�rattal hazamegyek. V�g�l is r��rek. Milyen sz�p ez a vil�g! Minden csupa mozg�s, csupa sz�n. Sz�rke, �s fekete. N�ha m�g v�r�s is, mint a h�zagok a macskak�vek k�z�tt. Mint a v�r. Kopp, kopp. Erre, erre, ez a mi �j birodalmunk! A boldogs�g dala, a sz�rnyal�s t�lt�tte el. Mily csod�s! Vid�m lelkek korcsoly�znak a tavon. A t� itt van a parkban, de nem lehet benne f�r�dni, mert a vize piszkos. A k�d meg egyre csak h�zik… Haj�k�rt hangj�t hallom, itt lehet valahol a k�zelben, tut�! De v�rjunk csak, ez nem is haj�k�rt! Akkor biztos a szir�na. Igen, hallom a rep�l�g�pmotorok z�g�s�t. Brrr, bmmm. M�r j�nnek. Nem telik bele �tven-hatvan �v, �s v�ge lesz ennek az eg�sznek. Micsoda fejetlens�g! Ellopj�k az �jszak�kat! Nem f�lnek �m a hold l�ndzs�j�t�l, mert a tankok �gy kilyuggasztj�k a holdat, hogy �t lehet majd rajta l�tni a Jupiterig. A szents�git, ezek ki akarj�k lyukasztani a holdat! �gyse gy�znek, mert a hold j� messze van, �gy �tven-hatvan f�ny�vnyire, vagy t�n t�volabb. Ezt is az akad�mi�n tan�tj�k �m! Kopp, kopp. Nincsenek f�k. Mi�rt nincsenek f�k? Valaki biztos flamb�rozta �ket, �s most csak az elszenesedett csonkok �llnak ki a f�ldb�l. Mind az �gre mutat, mint valami ujj. Ha vonalat h�zn�nk az �terbe az ujjakb�l, akkor az �tsz�ntan� a holdat, eltartana eg�szen a Jupiterig! Na, ott a t�volban egy hatalmas fa. T�gla a t�rzse, a lombja meg a fullaszt� f�st. Ez amolyan �r�kz�ld n�v�ny, hiszen mindig ott a lombja, m�g t�len is. Persze, nem z�ld, hiszen a z�ld anyagokat a foly�ba �ntik, a t�bbit meg el�getik. Vagy ink�bb flamb�rozz�k. Szeretem a z�ldet, nem azt a r�tiz�ldet, hanem azt, amelyik olyan tanksz�n�. Ez a lomb sz�rke. A gy�rk�m�ny m�g �tven-hatvan �v m�lva is ugyan�gy fogja k�pk�dni a hal�lt, �ram� pontoss�ggal m�k�dik. M�g most is zakatolnak a g�pek, pedig �jszaka van, j�nnek a rep�l�k. A hidakat is felrobbantott�k. De nem sz�m�t, mert az id� p�nz. A t�r semmi. Nem is megyek vissza, hanem ink�bb idek�lt�z�m. Kopp, kopp. L�nek! �risten! L�nek! Itt vannak! A fejem felett, mindenhol! Futni kezdett. K�r�lvesz az elm�l�s! Eloltottam vajon a gyerty�t? Itt pusztulok! G�ppuskaropog�s. Haydn, Mozart, Beethoven… Majdnem olyan sz�p muzsika, de az Operah�zat led�nt�tt�k a kult�r�latlan tusk�k, �s nem lesz t�bb el�ad�s… Ez az egy volt… Ez az egy van… Majd tal�n �tven-hatvan �v m�lva… Te j� �g! Eltal�ltak! Eltal�ltak! V�rzem! Mi�rt nem maradtam a t�rben? Mi�rt akartam az id�t is magamnak? Bocs�ss meg, dr�ga hold! Dr�ga Jupiter! Dr�ga huszadik sz�zad!

A goly� �tsz�guldott a test�n, �thas�totta a leveg�t, �s csak egy kis rezd�l�st �rzett, csup�n �tven-hatvan pillanatnyi szenved�st, a f�jdalom elm�lt, s�t, nem is volt, �s csak a fagyos entit�s t�kre vet�d�tt �rny�kk�nt a falra.

�s akkor r�d�bbent, hogy � m�r �tven-hatvan �ve halott.

2005. 02. 22. (�ll�t�lag ez �v legboldogtalanabb napja - kutat�s)