A pillanat gondolata

…egyszer csak felvillant egy pillanatra a val�s�g, �lmosan, terpeszked�n, a maga sz�d�l� val�tlans�g�ban, �gy tetszett, mint a holtak utols� ut�ni els� perce, a mit sem sejt� r�d�bben�s a l�tre. A k�vetkez� pillanatban els�t�t�lt a megvil�gosod�s, �s az �rtelem

elmer�lt a l�ttat�s hatalmas �ce�nj�ban, a mindens�g legr�j�hetetlenebb optikai csal�d�s�ban,  az el�bb m�g oly magabiztos felismer�st teljes felejt�sbe tasz�totta a visszaid�zhetetlens�g eme apr� tr�kkje, mely minden k�ts�get kiz�r�an a vil�g leghatalmasabb, legnyilv�nval�bban mindenkinek felt�n�-elt�n� rejtett titka, amelyet csak az vesz �szre, aki �szre akarja venni. A legt�bb ember sz�m�ra a ment�lis t�k�r elnyeli ezeket a sugarakat, de egyeseknek visszaveri, melynek k�vetkezt�ben �szreveszik azokat, de forr�sukat soha t�bb� nem tudj�k azonos�tani. Vagyis mire a r�d�bben�s eljutna agyunkig, addigra m�r meg is sz�nik, �s ez�rt csak azt a t�nyt tudjuk konstat�lni, hogy megt�rt�nt, de hogy mi�rt t�rt�nt meg, mi a c�lja, mi az �rtelme, az m�r hom�lyba v�sz, �s csup�n tal�lgatni tudunk, r�k�rdezni az okokra, �m a v�lasz rem�ny�nek teljes hi�ny�ban. �pen ez a rem�nytelens�g az, ami miatt a legt�bben nem is foglalkoznak a dolgok igazi val�j�val, elmennek a k�rd�s mellett, hab�r b�rmikor megragadhatn�k azt. Vannak azonban n�h�nyan, akik nem nyugodnak bele, akik ezt a rem�nytelens�get csup�n �tmeneti �llapotnak tekintik, a kompromisszum legminim�lisabb gondolata is elfogadhatatlan sz�mukra, �s sz�ntelen azt kutatj�k: Mi�rt?

�k a t�preng�k.

Vajon a t�preng�k a vil�g megv�lt�i, avagy �rtalmatlan f�lkegyelm�ek, akik egyfolyt�ban az �r�let hat�r�n �llnak att�l, hogy nem k�pesek felfogni a m�ltat �s a j�v�t egyszerre, hogy eme �tfog� festm�ny a l�tr�l m�r t�l bonyorult mind emberi, mind �llati*, mind isteni agynak (igen, az istenek sem k�pesek erre, hisz az istenek saj�t k�pzelet�nk agysz�lem�nyei, illetve azoknak, akik a t�preng�s helyett a belet�r�d�st v�lasztott�k, �s �ppen ez�rt a rem�nytelens�g�ket  ellens�lyozand� alkottak mindenhat� b�lv�nyt maguknak, enn�lfogva az istenek  sem l�thatnak t�l az elme hat�rain, hiszen korl�taik az emberis�g korl�tai)? Vajon a t�preng�k olyanok, akik ugyan l�tj�k az ajt�t, de a kilincset m�r nem �rik fel, avagy ingyen�l�k, az emberis�g saj�t maga ell�t�s�ra ki�p�tett t�rsadalm�nak �nn�n norm�i szerint megfelel� kifejez�ssel �lve s�pred�kei? Vajon van-e �rtelme a sz�ntelen kutat�snak �s ama k�n �lland� elvisel�s�nek, amely a m�gis oly �ldott tudatlans�g? Van-e �rtelme felfedn�nk b�rt�n�nk r�csait, mikor att�l m�g nem ker�l�nk ki, vagy ink�bb �lni a v�gel�thatatlans�g s�t�t felh�j�ben, amikor a j� j�, �s a rossz rossz, nemes egyszer�s�ggel, ha annak akarjuk l�tni?  Megv�ltoztat-e valamit a val�s�g, hiszen a c�l att�l, hogy ismerj�k, m�g ugyanaz marad… Vajon �rdemes-e a val�s�ggal t�r�dni ahelyett, hogy ki�lvezn�nk ennek az �lvil�gnak a csod�it, sz�p-e a val�s�g, avagy jobban j�rn�nk, ha itt ragadunk? �s persze, ha egyszer valakinek valahol nemcsak felsejlene, de meg is val�sulna a val�s�g, akkor honnan tudn�, hogy az az a val� val�s�g, �s nem csak egy �jabb m�z hatalmas cell�nk fal�n?

Tal�n ezek a f� k�rd�sek, melyekre ha v�laszt kapn�nk, h�n �h�tott hamis szabads�gunkat az igazi, �m hazug val�ra v�lthatn�nk… a legf�bb k�rd�s persze az, hogy ezek-e azok  a k�rd�sek…

*jelen esetben �llatnak minden emberen k�v�li �letform�t tekintek, holott tudom, hogy az ember is �llat

2005. 07. 13.