Stephen bel�pett az ajt�n, minden erej�vel arra koncentr�lt, hogy sikerrel j�rjon l�bt�rl�s ter�n (zavarban volt, mi a titka?). Kiernan, O'Conell, Paddy Dignam, �s Lenehan m�r r�ges r�g a pult mellett besz�lgettek, az ember legjobb bar�tja, egy poh�r Guinness mellett. Fekete, mint az �rd�g, mint a munk�sok keze, a politikusok sz�ve. Stephen, l�v�n ifjonti kalandor a kocsma dzsungel�ben, f�lve l�pett oda a t�rsas�ghoz, majd rendelt �fels�g�t�l, a csapost�l (V�r�s Johnny, Dublin, Dorset Street 3. , egy darab feles�g, k�t darab gyerek, egy darab h�z, h�rom darab szoba, darabonk�nt egy ablakkal, egy darab �benfa alm�rium, a h�z b�szkes�ge, ismeretlen k�sz�t� keze munk�ja, lakc�me �gyszint ismeretlen). K�t percen bel�l ott h�s�lt a S�r Stephen melenget� tenyerei k�z�tt, �s �jabb k�t percen bel�l m�lyebb szf�r�k csuszaml�s b�lbugyraiba tett l�togat�st, mely l�togat�s eg�szen addig fog tartani, m�g r�videbb �ton nem t�vozik birtokl�ja m�rt�ktelens�g�nek j�volt�b�l.
- Hogy ityeg, koma? - �gy Lenehan - L�tom, nem vesztegeted a dr�ga id�det holmi l�rif�ri �rtelmis�gi pof�z�sokra!
- No de Lenehan, �rtelmis�ginek mi is megtessz�k, noha a mi egyetem�nk a kocsma... - sz�lt k�zbe nevetve Dignam.
- Porb�l lett�l, s�rr� leszel, mond� �regap�m, �men - csattant fel Kiernan vid�m basszusa.
- Ugyan fi�, csak ugratunk - csapta h�tba Stephent a robosztus O'Conell. Stephen megingott Dublin Medv�j�nek bar�ti k�zeled�se alatt.
- Hagyd r�juk, Stephen! Te meg, Brian, jobban tenn�d, ha lap�tkezedet a poharad k�r� vez�reln�d, nem l�tod, ez a gyengecsontozat� fi� mindj�rt padl�t fog a nagy szeretetedt�l! - mondta Lenehan.
Stephen csak zavartan mosolygott, sz�lni sem tudott, �m tudta, a v�ros lehet� legjobb kezei k�z� ker�lt, m�g ha azok a kezek csak csatorn�t pucolnak, k�vet b�ny�sznak, g�peket olajoznak, est�nk�nt meg s�r �s whisky t�lti meg ezeket a kezeket, a holdf�ny halov�ny szolg�lati idej�nek r�szeges �r�mei k�zepette. Az id� csak telt, �m a j� t�rsas�g �s az alkohol feledtet� m�mor�ban csak a lassul�s�t lehett �rezni.
- Mikor tesz m�r valaki valamit a munk�sok�rt is? Mindig csak az a fonnyadt angol n�szem�ly, mindenki �vele j�n el�... az �r nemzet nem lehet nagy, am�g egy gig�szi valag� brit kir�lyn�csk�nek h�dol az orsz�g!
- T�vedsz Lenehan, Parnell nem h�dolt be senkinek. �s nem is fog. Az �r nemzet m�r �pp el�g nagy �gy is. Vagy t�n nem eml�kszel Brian Borura? Vagy Wolfe Tonera?
- Ugyan m�r, Paddy! Boru csak egy mese... vagy ha nem is mese, r�gen volt m�r az... ezer�ves s�letlens�gekkel nem menthetsz meg egy orsz�got! �s Tone? A haj�i �gy s�llyedtek el a tengerben, ahogy �rorsz�g a fert�ben...
- �n a munk�ba menet mindennap elhaladok a Parlament el�tt, �s bizony nem hallok semmif�le ki�lt�st a haza nev�ben. Csak pusmog�st, mindenki titkol�dzik, suttog, Parnell k�sz�l valamire...
- Persze, O' Conell, neked a gy�rhoz szoktak a f�leid, hogy is hallhatn�d az otthon h�v� szav�t? �n ink�bb nem mondok semmit, kicsi vagyok �n ehhez... Hanem Stephen, ifj� kult�rbar�tunk, te meg se mukkansz, h�t �ri dolog ez ilyen el�kel� t�rsas�gban?
Igaz, Stephen meg se sz�lalt eg�sz este, csak hallgatta a t�bbiek magasr�pt� elm�lked�s�t az orsz�g sors�r�l, nemzetr�l, �s mindarr�l, amit�l �rorsz�g hangos �s zavarodott volt az ut�bbi p�rsz�z �vben. Lassan, f�l�nken kr�kogott egyet, �s az est folyam�n t�bbliteres mennyis�g�re n�vekedett Guinness fogyaszt�sa �ltal gerjesztett ny�l�t�l �sszeragadt sz�j�t lassan besz�dre nyitotta.
- �n... azt hiszem... itt csak egy forradalom seg�thet...
Cs�nd lett. Kiernan, Lenehan, O'Conell, �s Dignam kikerekedett szemmel b�mult�k egy pillanatig pelyhedz� �ll� t�rsukat. Senki nem mert sz�lni. A hallgat�st Lenehan t�rte meg.
- �s hogy van az any�d, Kiernan, fel�p�lt m�r a n�th�b�l?