Egy �lomr�l, mely b�r ne kellene...

Levetettek engem onnan, ahol sz�rnyalhattam volna,

nem is levetettek hanem el, �s ink�bb m�gis dobtak,

�gy �reztem, s b�r elm�lt volna, k�r�ttem egyszerre csak

minden �s semmi, nem k�zd m�r �rtem sem Isten sem �rd�g,

sem egy j�raval� p�sztor, tal�n �n magam sem. De nem,

itt vagyok. Egy tengerparton ledobva, haj�tva messze,

az �r�kk�val�s�g kapuj�n�l, b�mulni sincs er�m,

mint borj�, mert nincs p�sztorom sem, benned hittem csup�n,

de jaj, veszten�m el hitem, ne kelljen t�bb� szeretnem...

Nem szeretn�k bemenni sem, de nem is tudom hogyan kell,

tal�n meg sem t�rn�nek Ott, visszafordulni? Az, szint�gy

v�tek. Most kezdem csak �t�rezni, mennyire v�gtelen

az a tenger, vagy m�g�ttem a hegyek, �s istenem, �n

t�led mennyire-mennyire szenvedek.

                                                         (hiszen szeretlek.)

Sem eleven, sem �r�lt, sem halott. Ez mind nem vagyok most, olyan �lom ez,

mely b�r ne val�sult volna meg. Csak por �s hamu, az lenn�k csak igaz�n.