Sorsunk

Tanuld meg, porember, a sorsod: lemond�s
s lemondani nekem oly f�jdalmas-�des.
Ura a v�gzetnek, ki ezt megtanulja,
b�nat �s csal�d�s nem f�r a sziv�hez.
N�zd a term�szetet, mint v�l elmul�sra,
minden egyes �sszel lassan hervadozva
cs�ggedt mosoly�ban, hogy a vil�g l�ssa,
k�zdelem �s buk�s a porember sorsa.

S tudok lemondani: oly �des-nyugodtan
hajtom le fejemet s�ri nyoszoly�mra
s �des a lemond�s: az �let torz-arc�t
red�oszt� k�zzel mosolyg�sra v�ltja,
v�rezve vesz�d�nk viharzajos tus�n,
m�g v�gre a hal�l karj�n elal�lunk
s f�radt szemeinknek a z�rzavar ut�n,
a ciprusok �rny�n dereng fel a c�lunk.

Hajoljatok meg a tombol� sors el�tt,
mert az � hatalma zabol�tlan, �r�k.
Ha nem hajolsz, led�nt, mint vihar a t�lgyet
s ravatalod orm�n k�r�rvendve r�h�g.
Leteper a f�ldre d�h�s k�zdelemmel,
vasmarokkal legy�r a fekete s�rba.
A temet� minden k�v�re az ember
kudarca s a sorsnak gy�zelme van �rva!