Egyik nap bar�taimmal be�lt�nk egy k�v�h�zba. Nem akarom rekl�mozni a helyet, pedig meg�rdemeln�, mert nagyon hangulatos, de nem �pp p�nzt�rcak�m�l�.... De ez most nem fontos... Az asztal melletti falon egy vers volt bekeretezve, �s �n nagy �rdekl�d�ssel elolvastam, bevallom nem sz�m�tottam semmi j�ra, de kellemesen csal�dtam. A vers nagyon j� volt, ez�rt �gy gondoltam, �rdemes lenne t�bb embernek is olvasnia. A szerz�t nem ismerem, nev�t se tudom, mert a vers alj�n csak egy monogram �s egy d�tum volt felt�ntetve. Minden esetre j� olvas�st hozz�! :)

K�v�h�z

Szomor� szemedb�l

bamb�n b�mul� arcomon

ismeretlen dobban�s csillant.

A val�s�gom rajzoltam tenyeredbe

�s te nem hitted �lomnak.

Akkor adtam egy darabka v�gtelent.

Feldobt�l egy �rm�t, megfogtad a kezem

majd azt mondtad: j� ember vagyok.

Akkor j� – mondtam – akkor m�g adok.

�s ott m�r benne volt�l abban,

ahogy az asztalon

gyerty�t gy�jtottam

egy dobozon, melyben a

tegnapokat rejtettem el.

Vannak, akik arc�n elmerengve

egy k�v�h�z tompa f�ny�n�l

�nmagamat kapom vissza.

A megszokott pinc�rek

a megszokott mosollyal hozz�k

a megszokott sz�ml�t.

�vek �ta m�r minden �jjel.

Megtudta a v�laszt?  – k�rdik.

Fizetek – mondom.

Arcuk hirtelen elkomorlik.

A t�bbihez �rhatom…

K�sz�n�m – felelem fel�d mutatva,

fizetek. M�r tudom.

P. Sz. 2004. m�jus