Az Isten


Olyan volt�l, mint a vall�s megsz�llottja,
Akinek nincs istene, �s nem b�r im�dkozni.
�r� akart�l lenni.
�rni akart�l? Mi volt az, ami m�lyen benned
El k�v�nta mondani a maga mes�j�t?
A kik�v�nkoz� t�rt�net
Az �r� Istene, �lmaib�l
Ki�lt r�, hangtalanul: "�rjad!"
�rjad! Mit?

Sz�ved, a Szahara k�zepe, �rj�ng�tt
Az �ress�gt�l.
�resek voltak az �lmaid.
�r�asztalodra g�rnyedt�l, �s s�rt�l
A t�rt�net�rt, amely nem akart �letre kelni,
S�rt�l, mint az elim�dkozhatatlan
Im�ds�g�rt
Egy nem l�tez� Istenhez. Egy rettent� hang�,
Halott Istenhez.
Olyan volt�l, mint a sivatagi aszk�t�k,
Akik�rt rajongt�l,
Mert elsorvadtak a gy�trelmes
Isten-hi�nyban,
Amely gonosz man�kat sz�vott ki ujjuk begy�b�l,
A f�nynyal�bban rezg� puha porszemekb�l,
A ki�resedett sziklaarcb�l.
Term�ketlens�g�k elfojtott im�ds�ga
Volt az Isten.
Ahogy r�m�leted az �ress�gt�l maga az Isten.
Verseket aj�nlott�l fel neki. El�sz�r
Az �ress�g kis fiol�it,
Amelyekbe r�m�leted k�nnye belehullt,
Belesz�radt, krist�lyos sz�nk�peket hagyott.
�lombeli s�r�tegeket.
Mint a harmatos verejt�k
Holmi sivatagi k�veken, hajnalfel�.
Adom�nyok egy t�voll�tnek.
Kicsiny �ldozatok. Nemsok�ra

Sz�tlan �v�lt�sednek holdja kelt
Az �jszak�ban, Istened izz�
B�lv�nyak�pp.
Zokog�sod �gy hordozta a holdj�t,
Mint asszony halott gyereket. Mint asszony
Dajk�l halott gyereket, r�hajolva h�s�ti
Ajk�t ujjbegy�n �l� k�nnycseppjeivel,
�gy dajk�ltalak t�ged, aki dajk�ltad
A holdat, amely emberi, de halott, szikkadt, �s
Meg�getett, mint egy foszfordarab.

Majd a gyerek megmozdult. A sz�jny�l�sa
Mozdult. V�r sziv�rgott a mellbimb�don.
V�r�t�mleszt�s. A pillanat m�mora.

A kicsiny isten odar�ppent, ahol a Szilfa.
�veges szem� �lmodban meghallottad
Parancsait. Amikor magadhoz t�rt�l,
J�rt a k�t kezed. Dermedten figyelted,
Ahogy a kezed �j �ldozatra k�sz�l.
K�t mar�k v�r, a saj�t v�red, �s abban
A v�rben a h�somb�l harapott falatok,
Beg�ngy�lve a sz�ved�kbe, a t�rt�net�be, amely
Valahogy kics�szott bel�led. Embri�t�rt�net.
Nem tudtad megmagyar�zni. Azt sem, hogy
Ki lakm�rozott a kezed �gy�ben.
A kicsiny isten a gy�m�lcs�sben ord�tott
�jjel, ord�t�sa f�lig r�h�g�s.

Etetted nappal, a hajs�trad alatt,
Az �r�asztalodon, titkos
Szellemh�zadban, suttogt�l,
Dobolt�l h�velykujjadon a t�bbi ujjaddal,
Winthrop-kagyl�kat r�zt�l tengerhangjuk�rt,
�s nekem a k�pm�s�t adtad - azt a Zs�ly�t,
Ami le volt pr�selve a luther�nus bibli�ban.
Nem tudtad megmagyar�zni. Kiny�lt az �lom.
S�t�ts�g �ml�tt bel�le, mint a parf�m.
�lmaid felt�rt�k a kopors�t.
Vaksin gyuf�t gy�jtottam,


�s szellemh�zadban �bredtem, fejjel lefel�,
Kap�l� v�gtagokkal, amelyek nem az �n
V�gtagjaim, k�nt�lva, �s a hang nem
Az �n hangom, egy t�rt�netet, amelyr�l
Nem tudtam semmit. Sz�delegtem
A f�stben, a t�zet te t�pl�ltad,
�n lobbantottam l�ngra, �ntudatlanul,
�s most feh�ren izzott suttog� r�olvas�sod
Oxig�nsugar�ban.

Sz�tottad a l�ngokat any�d mirh�j�val,
Ap�d t�mj�nj�vel, �s saj�t
Borosty�nk�ved �s a l�ngnyelvek
Elmondt�k mes�j�ket. �s egyszeriben
Mindenki tudott mindent.
�s az Istened felsz�vta a zs�ros f�stszagot.
Ord�t�sa mint alagsori kaz�n
A f�ledben, az alapjaidra m�rt mennyk�csap�s.

�s akkor d�h�dten �rt�l, zokogva,
Boldogs�god mag�ba r�v�lt t�ncos
A l�ngok k�z�tt, a f�stben.
"Isten besz�l bel�lem" - sz�lt�l.
"Ne mondj ilyet! - kiab�ltam. - Ne mondj ilyet!
R�nk hozol valami iszony� balszerencs�t!"
�s k�zben ott �ltem, �s h�lyagos szemmel
Figyeltem, ahogy minden felsz�ll
Az �ldozatod l�ngj�ban,
Amely v�g�l t�ged is utol�rt, am�g azt�n
El nem t�nt�l, sz�t nem vetettek
Azok a l�ngok
Istened t�rt�net�b�l,
Aki �t�lelt t�ged
�s Anyut is �s Aput is -
A te Azt�k, Fekete Erdei
Istened, akinek szebbik neve F�jdalom.