Shakespeare 18. Sonnet

Shall I compere thee to a summer's day?

Thou art more lovely and more temperate.

Rough winds do shake the darling buds of May,

And summer's lease has all too short a date:

Sometimes too hot the eye of heaves shines,

And often is his gold complexion dimm'd;

And every fair from fair some time declines,

By chance or nature's changing course, untrimm'd

But thy eternal summer shall not fade

Nor lose possession of that fair thou ow'st;

Nor shall death brag thou wand'rest in his shade

When in eternal lines to times thou gro'st.

So long as men can breath or eyes can see,                       

So long lives this, and this gives life to thee.

Szabó Lőrinc fordítás:

Mondjam: társad, másod a nyári nap?

Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,

Hisz a május méz-bimbaira vad

Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;

Az ég szeme néha gyújtva ragyog

S arany arca máskor túlfátyolos;

S mind válik a széptől a szép, ahogy

Rútítja rendre vagy vakon a rossz.

De a te örök nyarad nem fakul

S nem veszíti szépséged birtokát;

Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:

Örök dalokban nőssz időkön át.

Míg él ember szeme s lélegzete,

Mindaddig él versem, s élsz benne te.