Gabriel Garca Mrquez
2008.02.10. 23:57
"Ha Isten egy pillanatra elfelejten, hogy n csak egy rongybbu vagyok, s mg egy kis lettel ajndkozna meg, azt maximlisan kihasznlnm. Taln nem mondank ki mindent, amit gondolok, de meggondolnm azt, amit kimondok. rtket tulajdontank a dolgoknak, nem azrt, amit rnek, hanem azrt, amit jelentenek. Keveset aludnk, tbbet lmodnk, hiszen minden becsukott szemmel tlttt perccel hatvan msodperc fnyt vesztnk. Akkor jrnk, amikor msok megllnak, s akkor brednk, amikor msok alszanak. Ha Isten meg ajndkozna mg egy darab lettel, egyszer ruhba ltznk, hanyatt fekdnk a napon, fedetlenl hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A frfiaknak bebizonytanm, mennyire tvednek, amikor azt hiszik, az regeds okozza a szerelem hinyt, pedig valjban a szerelem hinya okozza az regedst! Szrnyakat adnk egy kisgyereknek, de hagynm, hogy magtl tanuljon meg replni. Az regeknek megtantanm, hogy a hall nem az regsggel, hanem a feledssel jn. Annyi mindent tanultam tletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetn akar lni, anlkl hogy tudn, hogy a boldogsg a meredly megmszsban rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy jszltt elszr szortja meg parnyi klvel az apja ujjt, rkre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenzni egy msikra, amikor segtenie kell neki felllni. Annyi mindent tanulhattam tletek, de valjban mr nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ldba, mr halott leszek."
|